Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szállási Árpád: Képes Gyula, az Arktisz magyar orvosvándora
biztosan tájékozódva. Egy szánhoz 7 ember és 3 kutya tartozott, kivéve a középsőt. A fegyveres matróznak külön kellett mindig szemmel tartani a láthatárt. Az út és az időjárás viszontagságairól száz oldalak szólnak. Képes dr. állandóan főszereplője volt a konvojnak. Hol a jég szakadt be alatta és főképp mindig lelkett öntött a mackómód öltözött különös társaságba. 1874. augusztus 23-án elfogyott az élelmük. Az expedíció tagjai kimerülten terültek el a közeli tenger partján. Szerencsére nyár volt, ilyenkor plusz fokok is előfordulnak. Talán egy sarki éjszaka véget vetett volna mindennek, ha ,,csoda" nem történik. Sirályrajokat vettek észre, ez mindig úszó járművek csalhatatlan jele. Orosz halászbárkák jártak arra, s távcsővel felfedezték a parton fekvőket. A kimerült emberek arra ébredtek fel, hogy Fjodor Borogyin kapitány utasítására vodkát csöpögtettek a szájukba. A halászbárkáról augusztus 24-én nagy hajóra rakták őket, a Nyikolaj nevű bálnavadász hajóra, amely Vardő kikötőjébe szállította őket. Rövid ünneplés és óvatos felerősítés után bérelt hajóval utaztak végig a fjordokkal szegélyezett norvég partok előtt, ahol minden kikötésnél nagy lelkesedéssel fogadták a délről jött — északi felfedezőket. Epilógus Az Osztrák—Magyar Monarchia észak-sarkvidéki expedíciója tehát sikeresen befejeződött. A sikernek személyi és tárgyi feltételei voltak. Az utókor krónikásai különösen három személy érdemeit emelik ki: Kari Weyprecht kapitányét, Julius Payer hajóstisztét és Képes Gyula doktorét. A tárgyi feltételek közül elsőként említendő a hátultöltő puska, amelyet először 1866-ban éppen az osztrák—magyar hadsereg ellen vetett be Moltke porosz hadserege. A korábban használatos kovás puskával lehetetlen lett volna a mínusz ötven fokos hidegben a medvék ellen védekezni, ill. élelmet szerezni. Másik fontos tárgyi feltétel volt, hogy a tűzgyújtáshoz rendelkeztek már foszforos gyufával, melyet a debreceni Irinyi János talált fel 1833ban. S végül, de nem utolsó sorban, az a felismerés segítette a túlélést, hogy bizonyos anyagok (vitaminok) hiánya okozza a skorbutos megbetegedést, és ellene citromlé adagolásával lehet védekezni. Képes Gyula az orvosi feladatok ellátásán kívül botanikai és zoológiai gyűjtést is végzett, de a gyűjteményt kénytelen volt otthagyni a Tegetthoff fedélzetén. 1978-ban egy sarkkutató megtalálta a hajóroncs maradványait, s a különösen értékesnek ítélt feljegyzéseket hivatalosan az osztrák kormánynak ajándékozták. Nem lenne érdektelen utánajárni, nincs-e ezek között Képes doktor feljegyzéseiből! A derék doktor idehaza 1874-ben honvéd törzsorvosi kinevezést kapott, majd 1904-ben megbízták a honvédelmi minisztérium V. osztályának a vezetésével. Képes Gyula doktor 1924. október 26-án hunyt el Budapesten 77 éves korában. Dr. Szállási Árpád Esztergom Postafiók 101. H —2500 IRODALOM CHOLNOKY J. (1930) : A jégvilág. A sarkkutatások története — //. kiadás, p. 149 — 154. Budapest KÉPES GY. (1872) : Eredeti levél az északsarki expedítióról — Vasárnapi Újság, 31. sz. MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON (1967) : I. kötet, Budapest PAYER, J. (1876): Die österreichisch —ungarische NordpolExpedition in den Jahren 187 7 — 74 — Wien RÉVAI N4GYLEXIKONA (1914), XI. kötet SZINNYFI J. (1899) : Magyar írók élete és müvei - VI. kötet — Budapest VÁNDOR GYÖRGYI (1981): Bécsi levelek - München GYULA KÉPES, HUNGARIAN DOCTOR AND EXPLORER OF THE ARCTIC In 1865 and 1869 German expeditions attempted with exploration in the Arctic region, but only achieved minor successes. * In 1872 the AustroHungarian Monarchy also launched an expedition to explore the Arctic. Although the ship of the expedition, the Tegetthoff soon became the captive of ice, it was shifted in a direction which enabled the discovery of an unknown archipelago, the Franz Joseph Land. Among the 25 members of the expedition, there was only one Hungarian, Gyula Kepes, doctor on board, who, however, played an important role in the survival and final success of the expedition. The Austrian Julius Payer, who relates the story of the expedition in a book, also praises the activity of Dr. Kepes. Besides his activity as a doctor, the Hungarian physician carried out zoological and botanical collection, but the collected material and his remarks were left behind on the ship held captive by ice and, thus, they are lost for the sciences. Translated by Dénes Lóczy ÄIOJIA K3n3UJ — BPAH H HCCJIE/JOBATEJIb APKTHKH B 1865 H 1869 rojjax HeMeuKue 3Kcne/jHUnu BCTIH HccjiefloBaHHH Ha CesepHOM noJiroce, HO AOCTHTJIH TOJTBKO CKpoMHbix pe3yjibTaTOB. B 1872 ro/jy H ABCTPO — BeHrepcKaK MOHapxuH OTnpaBHJia 3KcneJXHUHIO B ApKTHKy. HeCMOTpfl Ha TO, HTO KOpaÔJlb «TereTTxocb(J)» BCKope oica3ajicíi B nneiiy Jibna, ero jjpeíi(J)OBaHHe öbuio TaKHM ÖJiaronoJiyiHbiM, ITO flaJIO B03MO)KHOCTb OTKpbITb HOByTO TeppHTOpHK) — 3eMJiK> OpaHua MocHcba. CpeAH 25 HJUJHOB SKcneiiHUHH 6bUT ejj,HHCTBeHHbiü BeHrp — Riona Ksnsni, cyaoBoü Bpan, cbirpaBuiHÜ HeManyio ponb B ee ycnexe. O ero jjeflTejibHOCTH c öonbiuHM npH3HaHHeM nucaJi aBCTpneq KDjinyc naöep, HCTOPHK 3Kcne/jHUHH. BemepcKHË Bpan, IIOMHMO 03flopOBHTeJIbHOÍÍ JjeHTeJlbHOCTH, 3aHHMaJICH COCTaBJieHHeM ÖOTaHHHeCKHX H 300JIOrH4eCKHX KOJIJieKUHH. K coxcaJieHHK), ero KOJIJieKUHH H HayMHbie 3aMeTKH ocTanHCb B jieAOBOM njieHy H, TaKHM oöpa30M, noTepHHbi /JJIH HayKH. Ilepeeena Jlfod.uujia MaAtoAKoea
