Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Menyhárth László tudományos működése a Zambezi mentén

Zumbói környezettanulmánya után Menyhárth arra a véleményre jutott, hogy az új állomás — akárcsak Boromában — kizárólag akkor működhet és maradhat fenn, ha önerejéből, a mezőgazdaság felvirágoztatásával teremti meg létalapját. De az állomás környéke alkalmatlannak látszott terve megvalósításához. Ezért a missziós telepet a Zumbó melletti Resicióból beljebb, jobb termőterületekre és egészségi szempontból is kedvezőbb vidékre helyezte át. Egy esztendei kemény munka után az állomás nagy ültetvényeiről és nagy tekintélyéről írhatott: „Itt Mazombuében, a Roangua folyó mentén, csak egy napi járásnyira a Zambezi folyamtól, missziói tevékenységünkre nézve szerfölött előnyös területre akadtunk, s máris állandóan itt tartózkodunk. Nagy ültetvényeink segélyével már most is azon helyzetben vagyunk, hogy igen sok rabszolgát válthattunk ki. Missziónk tekintélye körös-körül, sőt messzebb, a Kongó-forrásokig oly mérveket öltött, hogy mondhatnám a portugál, sőt angol kormányokét is felülmúlja."

24 „Ez az állomásunk — írta Menyhárth — teljesen megfelel a mai rabszolgaellenes mozgalom ideájának, s a szó teljes értelmében a szabadság előharcosai vagyunk a leigázott és tönkrevert néptörzsek érdekében. Közöttünk a leghatalmasabb zsarnokok már érzik kis missziónk befolyását, s nem egyszer törtek már telepünk feldúlására. Másrészt a rabszolgagyermekek kiváltásával kimondhatatlan nyomorúságukon sietünk enyhíteni. Csak e hónapban is négyszáz forintnál többet adtunk ki e célokra.. . Mi legtávolabb állunk itt a tengertől, mögöttünk befelé nincs se posta, se civilizáció többé, itt a világ végén állunk."

25 Eredmények Menyhárth a legtöbb energiát az afrikai éhség elleni küzdelemnek szentelte. Egyéni tudományos ambícióit is e nagy, népeket érintő közösségi cél megvalósításának rendelte alá. Szerencsére azonban, egyéni tudományos érdeklődése és az éhség elleni hadjárat során végzett munka számos területen fedte egymást. Ily módon Menyhárthnak nem kellett lemondania teljesen „saját" kutatásairól, és esetenként ugyanazt a munkát kettős cél érdekében végezhette. Tudományos tevékenysége egy részeredményének még életében örülhetett. A kalocsai HaynaldObservatórium kiadta

28 afrikai meteorológiai megfigyeléseinek adatait, melyeket Menyhárth Boromában észlelt 1891—92-ben. Későbbi adatait már csak halála után vehették kezükbe a szaktudósok. A meteorológiai megfigyeléseket Menyhárth Zumbóba történő távozása után is folytatta. Utolsó észleléseit 1897. november 13-án jegyezte fel, három nappal halála előtt. Működése másik területe, amelyről afrikai útja előtt úgy nyilatkozott, hogy missziósként sem lesz hátrányára — a botanika volt. Boromában hatalmas anyagot gyűjtött, tanítványai segítségével. „Már több európai gyűjteményt gazdagítottunk egy itteni flóra termékeivel, a jellemzőbb ásványok, kőzetek példányaival, és gyűjtésünket tovább folytatjuk, így például a bécsi egyetem, a kalksburgi és kalocsai kollégiumok múzeumaiba is tekintélyes gyűjteményt küldtünk. Egyedül a bécsi egyetemi gyűjtemény vagy 1300 növényfajt, gyümölcs-féléket, magvakat, hagyma, gomba, zuzmó stb. féléket foglal magában."

27 Kalocsára messze földön híressé vált rovargyűjteményt küldött Afrikából, majd 732 fajt tartalmazó növénygyűjteményt ajándékozott a gimnáziumnak, melynek egykor igazgatója volt.

28 Menyhárth munkássága az elméleti tudomány és a gyakorlat egységének és e kapcsolat eredményességének kiemelkedő példája. A gyakorlati célú kísérletek mellett az Alsó-Zambézi vidékén hatalmas botanikai anyagot gyűjtött, melyet feldolgozás végett egykori tanárának, dr. Kernernek küldött el. (A Zumbóban gyűjtött növényminták Menyhárth halála után, a szakszerűtlen tárolás miatt megsemmisültek.) Kerner már nem tudott eleget tenni tanítványa kérésének, ezért halála előtt a zürichi egyetem tanárát, dr. Hans Schinzet kérte fel a gyűjtemény rendszerezésére. E gyűjtemény és a kalocsai kollekció szolgáltatta dr. Schinz számára a tudományos adatokat Belső-Afrika növényvilágáról írott munkájához.

29 Menyhárth gyűjtése, Schinz szerint, mintegy 145—150 családnak kb. 800 faját foglalta magában. Ezek közül számos fajt neveztek el Menyhárthról, azokat a növényeket, melyekről az ő munkássága révén szerezhetett értesülést a tudományos világ. A sovány, külsőre nagyon gyenge ember benyomását keltő Menyhárth László szervezete 1897. november 16-án, 48 éves korában végleg összeroppant a Zambézi-láz ismétlődő rohamai alatt. Afrika földjében pihen. Abban a földben, melynek — szó szerinti — felvirágoztatásáért életét áldozta. Az emlékező tudomány e kicsiny és gyenge embert a legerősebbek és a leghatalmasabbak között tartja számon. Dr. Krizsán László Százhalombatta Irinyi János u. 8. I. em. 5. H-2440 JEGYZETEK 1. Magyar Országos Levéltár. Filmtár. A. 3332. sz. doboz. Szarvas város róm. kath. születési anyakönyvei. 2. Menyhárth László S. J.: Kalocsa vidékének növénvtenyészete. Budapest, 1877. 198 + 25 1. 3. Menyhárth László levele Haynald Lajos kalocsai érsekhez. St. Andrä, 1880. szeptember 25. Országos Természettudományi Múzeum Levélgyűjteménye. (272/38) 4. Velics László: Magyar jezsuiták a XIX. században. Kalksburg, 1902. 67. 1. 5. Pesti Napló. 1898. 33. sz. Magyar hittérítő halála Afrikában. 6. Uo. 7. Magyarok Zambezi őserdeiben. Budapest, 1930. 21.1. 8. Uo. 9. Menyhárt László: Napló. A „Hírnök" melléklete. 1891. 18. 1. 10. Ua.: 32.1. 11. Ua.: 31-32. 1. 12. Menyhárth László: „Afrikába befelé a Zambezi folyamon". 13. Ua. : bejegyzés Quelimanéról. 14. Ua.: aug. 6-i bejegyzés. 15. Ua.: aug. 7-i bejegyzés. 16. Uo. 17. Ua.: aug. 11-i bejegyzés.