Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Dojcsák Győző: Emlékezés Czegei Wass Sámuelre
Dr. Dojcsák Győző EMLÉKEZÉS CZEGEI WASS SÁMUELRE ÖSSZEFOGLALÁS Wass Sámuel a reformkori Erdély főúri származású szülötteként a történelmi események hatására lett a múlt század egyik legkalandosabb sorsú magyar világutazója. Kossuth személyes diplomáciai küldötteként 1849-ben Törökországon, Franciaországon és Anglián át került Amerikába, ahol küldetése teljesítése közben — a szabadságharc bukásával — számüzötté vált. Az emigrációban töltött kilenc év után hazatért és a külföldön szerzett tapasztalatait kétkötetes könyvben adta közre. Példamutatóan becsületes élete megismerésre érdemes és emlékének megőrzése kötelességünk. A magyar tudománytörténet adósa a tudós, világutazó, politikus, író, aranyásó Wass Sámuel 1 emlékének. 1879-ben bekövetkezett halálának századik évfordulóján is elmaradt a megemlékezés. Pedig méltó tagja volt a híres reformkori nemzedéknek, és Kossuth Lajos külön megbízatásával ment Amerikába, hogy annak következményeként a szabadságharc bukása után 9 évig száműzöttként éljen, így lett tagja annak a népes seregnek, akik „hírünket vitték a nagyvilágba", és népünk „látószemei" lettek. Hogy közben az Amazonas őserdején át menekülve volt-e nagyobb életveszélyben, vagy az elállatiasodott aranyásók között a Sziklás-hegységben, arról nem írt a könyvében. Száműzetése révén nem hőst csinált magából, hanem a látottakból, tapasztaltakból tudományos könyvet írt 2 , amelyben meg sem említi, hogy hányszor kelt át az óceánon, vagy a Karib-tengeren. Őt a Golfáramlat érdekelte, és az egyéb természeti jelenségek mellett a távoli népek szokásait tanulmányozta. Főúri származása dacára a tudományok vonzották, és elismerésképpen tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Életét becsülettel élte és azért megbecsülést kapott. Ezt fejezi ki az a tény is, hogy hazatérte után ugyanannak az erdélyi kerületnek lett az országgyűlési képviselője, ahol már 1848-ban megválasztották. Érdekes és eredményes élete méltóvá tette arra, hogy emlékezzünk rá és életútját felidézzük. Családja az egyik legősibb erdélyi magyar család, amely a XIII. századig vezethető vissza. Grófi címüket 1744-ben adományozták Wass Ádámnak és utódainak. 3 Az egyik ilyen utód ő, Wass Sámuel, aki 1814. január 14-én Kolozsvárott született, Wass Imre és Jósika Rozália második gyermekeként. Ott is járt iskolába és a neves líceumban végig jeles tanuló volt. Magyar anyanyelvén kívül már akkor beszélt románul, latinul, franciául és németül, majd egy 1832-ben gyalogosan tett itáliai „utazása" alatt megtanult olaszul is. Jogi tanulmányait 1833-ban befejezve joggyakornok lett. Közben az akkori időkben népszerű sportokban (vívás, úszás, lovaglás, lövés) is kivált ifjú baráti körében. Ez a középmagas termetű, izmos, eleven tekintetű, szőke, jól öltözött, zenekedvelő, kellemes modorú fiatalember 1834-ben feleségül vette Erdély egyik legszebb és legderekabb lányát, Eperjessy Rozáliát. (Választása helyességét 4 gyermek és 45 évi boldog házasság igazolta.) 1835-ben birtokára vonult gazdálkodni és bekapcsolódott a megye életébe. 1839-ben Doboka vármegye derékszék bírói közé választották, majd 1841-ben főbírónak, mely tisztét 1848-ig tiszteletben viselte. Közben azzal lepte meg a kori társadalmat, hogy gazdag grófi származása dacára a természettudományokkal is foglalkozott, és 1844-ben dolgozatot adott ki „A Mezőség mezei, gazdasági, ásvány és földtani leírása" címmel, amiért arisztokrata társainak inkább gúnyos, mint elismerő megjegyzéseit kellett hallgatnia. Ezekben az években Wesselényi Miklós oldalán részt vett Erdély reformmozgalmában, és kétszer is hosszabb utazást tett Nyugat-Európában felesége és bátyja 4 társaságában. A második utazása alkalmával történt egy érdekes eset, amiről könyvében 5 a következőket írta: „1847 decemberében Párizsban egy delejes álomban levő egyénnek ilyetén jövendölése volt: Ön nemsokára egy viszontagságteljes hosszú útra fog kelni, melyből csak nehezen és hosszas idő múlva fog családja körébe visszakerülni." A gazdag, fiatal főúr jót nevetett a jóslaton, hiszen nem sejthette, mint később írja, hogy „a kinevetett jósszavaknak teljes horderejűk legvégső vonaláig teljesülni kellett". Visszaérkezve otthonába, karrierje gyorsan ívelt tovább. 1848-ban főispáni teendőket látott el, majd az unió kimondása után a megye országgyűlési képviselője lett Pesten 1849 februárjáig. Akkor, megbízhatósága, nyelvtudása, utazási ismeretei és összeköttetései alapján Kossuth Lajos kormányzótól külön megbízatást kapott. Ennek az volt a lényege,
