Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Gubányi Károly szerepe Kelet-Mandzsúria földrajzi megismerésében

Vasúti alagút építése kínai munkásokkal Ninguta vidékén. Középen fekete kucsmában Gubányi Károly látható tátott Kelet-Kínában, visszaemlékezéseiben leírja, hogy Mandzsúriában ez idő tájban még pontos topográfiai felvételek sem történtek, s a forgalomban levő korabeli térképeken a települések földrajzi szélességének megállapításában 80 km-es hiba is előfordult. A vasútépítők telepének minden gondjabaja Gubányi vállát terhelte, de ő dolgozott fáradhatatlanul, s amikor nem érkezett meg időben a régen várt élelmiszerszállítmány, együtt nélkülözött munkásaival. Ekkor érzett először csüggedést, de úrrá lett elkeseredésén. Novembertől a mínusz 10 °C-os, 20 °C-os hidegben orosz katonák álltak munkába az elcsigázott, kimerült kínai kulik helyett. Kesztyűs kézzel, bőrködmönben feszegették a köveket, s elgémberedett ujjakkal illesztették a dinamitpatronokat a sziklák repedéseibe. A vasúti pályatest kiépítése az esős évszakban sem szünetelt, bár a forgalom az özönvízszerű, mindent elsöprő áradat miatt gyakran akadozott. Az elúszott fahidak, a felfordult teherkocsik, az árokba dőlt mozdonyok és a munkások ellen gyakran rablótámadásokat szervező hunhuz bandák garázdálkodásai jelezték, milyen akadályokat kell leküzdeni, hogy az acélsínpáron megindulhasson a közlekedés. Gubányi Károly tolla nyomán életre kelnek a mandzsúriai hétköznapok, s szinte magunk előtt látjuk a tájat és a településföldrajzi szempontból kitűnően jellemzett városokat: Nikolszkot, Kirint, Harbint, Vlagyivosztokot, Port Artúrt és Mukdent. Gubányi aprólékos gonddal írta le Mandzsúria éghajlatát, mely télen a dermesztő hidegben nagyon megnehezítette a kitűzési, terepfelmérési és építési munkálatokat. Mivel viszonylag kis területen töltött hosszú időt, ez a körülmény adott alkalmat számára, hogy alaposabban, részletesebben mutasson be egy tájat. Figyelemre méltó a Csang-Iung-cze-hágó és a Sziaó-szui-fún gránitvidékének a leírása. ,,A Csang-lung-czé hegyvonulat vidéke geológiailag talán az egész vonal legérdekesebb szakasza. Az egész vidék sűrű erdővel fedett, vulkanikus kúpok csoportozata. A vasútvonal mentén egymást követő, érdekesebbnél-érdekesebb sziklabevágások mintegy feltárt illusztrációi a vidék geológiai felépítésének. A hegyoldalakon, fekete hólyagos lávatömbök és gömbalakú bazalttömegek látszanak, melyek a vízmosások mentén lassan gördülnek lefelé. Mint valami óriási szivacs, olyan egy-egy sziklatömb, vagy mintha csodálatos nagyságú férgek furkálták volna össze-vissza." — jellemezte a mérnök munkaterületét 1901 márciusában Cholnoky Jenőnek írt levelében. Gubányi Károly — ahogy a kínaiak nevezték: Jingo-jen — minden iránt nyitott szellemisége, megnyerő, nyílt szívű egyénisége komoly szerepet játszott abban, hogy igen közel került az egyszerű emberekhez, s így életüket sem az idegen kívülálló szemével látta. Ép bőrrel vészelte át az 1900-as év véres boxerlázadását, és könyvében döbbenetes képet fest az eseményekről. A szem és fültanú hitelességével ábrázolja a Távol-Kelet egész világot megrázó, rémséges háborúját. Gubányi Károly Mandzsúriában végzett tevékenységének legjelentősebb eredménye a Shito-héce környéki vasúti pályatest kialakítása és a CsengIung-czé-hágó alatti alagút megépítése. A kor akkori technikai színvonalán gőzfúrógépekkel, sziklarobbantással sikerült az előzetes terveket megvalósítani. Érdemes felidézni a munkálatok részleteit: ,,Az építésnek technikailag egyik legérdekesebb része a földalatti iránykitűzések feladata volt. A pálya az alagútban eltért az egyenes iránytól, és a különféle kanyarulatok szerint haladt a hegy belsejében. Miután az alagútfúrás a hegynek két ellenkező oldalán kezdődött, az így megindult munkálatoknak az alagút közelében kellett találkozniuk. A földalatti iránykitűzéseket a szabadban a hegy tetején átvezetett mérések előzték meg, és e számítások adatai szolgáltatták a hegy belsejében folytatott kitűzések alapját. E föld alatt végzett mérnöki munkáknak a legfőbb akadálya, hogy minden mérést lámpánál kell eszközölni. Az alagútban azonban főleg a robbantások után a levegő rendesen annyira füstös, hogy gyakran néhány méternyiről már eltűnik a lámpa fénye. A világításra szolgáló olajmécsek füstje, a robbantószerek gázai nyomasztó, sőt ájulást okozó nehézlégkörrel töltik meg az istolyt. Az istoly rendesen még dúcokkal és gerendázattal van kibélelve, és oly alacsony, hogy csak görnyedve járhat benne az ember. íly körülmények között a néhány óráig eltartó iránykitűzés művelete bizony elég fáradtságos és megerőltető dolog.".