Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Kőrösi Csorna Sándor szobra Érden

A szoborhoz tartozó eltűnt domborművek, szintén Antal Károly alkotásai. A bal oldali domborművön Körösi Csorna látható Szangje Püncog lámával, háttérben a zanglai kolostor. A jobb oldali dombormű Körösi Csornát a zanglai kolostor cellájában ábrázolja Nem Cholnoky Jenőn és nem a Földrajzi Társaságon múlott, hogy a szép elképzelés akkor nem valósulhatott meg. A fiatal, haladó gondolkodású művészt durva hangú szélsőjobboldali sajtótámadás érte. A IL világháborúban a Nagy-Britanniával hadiállapotban levő Magyarországon nem kedvezett a politikai légkör a szoboravatásnak. Az egykor közismerten angol támogatással dolgozó Körösi Csorna Sándor emlékének szobor formában való megörökitése lekerült a napirendről. A felállításhoz szükséges anyagi alapokat — melyek a készítés költségeihez viszonyítva csekély összegűek lettek volna — sem a tudományos intézmények, sem a főváros tanácsa nem tudta biztosítani. Az elkészült, de fel nem állított szoborról lassan mindenki elfeledkezett. Szoboravatás — négy évtized múltán A Körösi Csorna Emlékbizottság alakuló ülésén, 1983 tavaszán Sarlós István, az Emlékbizottság elnöke felhívással fordult a résztvevőkhöz, hogy az eltűnt szobrot kutassák fel. A Kőbányai Sörgyár Körösi Csorna Szocialista Brigádjának vezetője, Kékkői László — aki maga is tagja volt az Emlékbizottságnak -— a X. kerületi Cserkész utcai Általános Iskola tanáraitól hallotta, hogy az elveszettnek hitt szobor valahol Kőbányán lehet. Az iskolával a brigádnak együttműködési szerződése van. A Körösi Csorna Szocialista Brigád tagjai, Kékkői László, Hagymási László, Vasvári Ferenc, Nagy István, Virág Géza és Nagy Tóth István vállalták a feladatot, és elhatározták, hogy végigjárják az összes kőbányai sírkőfaragót. Számos kallódó szoborra bukkantak, de a Körösi Csorna Sándorszoborról semmi közelebbi információjuk nem volt, így azt nem tudták azonosítani. Ezért valamennyi szoborról listát és leírást készítettek. Munkájuk kb. két hónapig tartott, s szinte kilátástalannak tűnt. Végül a még élő, idős művésztől kapott támpontok alapján 1983 augusztusában siker koronázta a fáradozást: Berkei János kőbányai sírkőfaragó raktártelepén előkerült a régen keresett szobor. A szobor megtalálásáról Térjék József, a Körösi Csorna Társaság főtitkára értesítette Füsi Lajost, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkárát, aki felhívta erre a tényre az MFT Múzeumi Bizottsága figyelmét. A művésztől kapott, 1942-ben készült eredeti gipszminta fénykép, valamint az Emlékbizottság titkárától, Térjék Józseftől nyert tájékoztatás nyomán 1983. augusztus 24-én bukkantam rá a kallódó szoborra. Szilágyi Ferenc a Magyar Nemzet hasábjain 1983. április 3-án megjelent cikkében hívta fel a közfigyelmet újra az akkor még eltűntnek hitt műalkotásra, bár az elhelyezésével kapcsolatos kérdés felvetése megvalósulása esetén nem jelentett volna szerencsés megoldást. Szilágyi Ferenc vélekedése szerint Antal Károly szobra „ha itthon nem: talán Indiában is helyet kaphatna, ahol a vándor legtovább időzött, talán éppen Dardzsilingben". A jó szándékú, nemes érzésből fakadó, de technikailag nehezen kivitelezhető és rendkívül költséges Indiába szállítás helyett a Magyar Földrajzi Társaság és Érd városa vezetőinek egyetértésével körvonalazódott az új optimális elképzelés: Antal Károly szobrát az újonnan létesült Magyar Földrajzi Gyűjtemény épülete előtt, a forgalmas régi Balatoni út két sávja között kellene elhelyezni.