Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Mederszabályozások a XIX. században
az összegyűlt belvizeket, melyeket 103, összesen 435 km hosszú oldalág csatorna táplált. A rendszer a XIX-XX. század fordulójára elkészült, s ettől kezdve a a Kék-Kálló igénybevétele miatt az „Alsó-Nyírvidéki Vízlecsapoló Társulat" hozzájárulást fizetett a „Berettyó Vízszabályozó és Armentesítő Társulat"-nak. Mint korábban említettük, - a kiterülés nélküli elvezetést ekkor nem sikerült tökéletesen megoldani, - ezért 1909-ben elkészítették öt kiépített csatornahálózat bővítési tervét, s még az első világháború előtt megkezdték az építkezést is. 5 A Berettyó folyó szabályozása A szabályozási tervben először a vízrajzi helyzetet rögzítették. Megállapították, hogy a a folyókon évszázadok óta megfelelő vízrendezési munkákat nem folytattak, sőt a különböző célszerűtlen építmények, - elsősorban a malmok és fenékgátjaik, - miatt a legelfajultabb állapotba kerültek. A folyók több helyen, így a Berettyó víztömege Bakonszeg és Túrkeve között, a Sebes-Körösé pedig Harsány (ma Körösnagyharsány) és Szeghalom között régi ágyát elhagyta, azt feliszapolva és elmocsarasítva új medrek kialakításához fogott, de új medret nem tudott létesíteni, mert a malomgátak ebben megakadályozták. Bodoki Károly munkatársa - Kecskés Károly - azt is megállapította, hogy a másodpercenkénti víztömeg a Berettyónál 110 köbméter, a SebesKörösnél pedig 221 köbméter, melynek háromnegyed része az ártéren terül el, s csupán egynegyed része talált a Hármas-Körös medrében igen lassú lefolyást. Ennek alapján a tervezett munkákat három pontban foglalták össze: 1. A folyók medrében levő akadályok eltávolítása. 2. A víz lefolyási útjának megrövidítése alkalmas és a völgy legrövidebb irányának megfelelő átvágásokkal, melyekhez a mocsarakban vonandó csatornák is tartoznak. 3. A folyók mindkét parti védtöltéseinek kiépítése azon területek mentesítésére, melyek a vizek által elöntettek. Ezek közül a feladatok közül a legnagyobb a Berettyó Bakonszeg és Szeghalom , Szalárd és Kismarja, valamint a Sebes-Körös Harsány és Szeghalom között tervezett csatornák és azok védtöltéseinek megépítése volt. A Berettyó-völgy alsó részének rendezésénél döntő szempont volt, hogy a Bakonszegtől Bucsáig terjedő 45 km hosszú völgyben egy 106 km hosszú, rendkívül kisesésű meder létezett, itt tehát egy új meder előállítása lett volna szükséges. Ezt az új medret helytelen lett volna a folyó régi útján ásni, mert az még így is 70-80 km hosszú lett volna, s relatív esése nem lett volna több kilométerenként 11 centiméternél. Mivel a Berettyó vize ezek szerint saját völgyében nem volt szabályozható, szükségessé vált a legközelebbi folyó, a Sebes-Körös vizébe vezetni. Azonban a Sebes-Körös vize Szeghalom és Harsány között el volt mocsarasodva, leghelyesebb volt a mocsáron alul, attól délkeletre Szeghalomnál a Sebes-Körösbe vezetni. A tervezett csatorna 20,4 km hosszú volt, kisvíz alatt 0,32 m mélységgel, 9,48 m szélességgel. A vezérárkot 0,94 m mélységgel, 3,79 m szélességgel 1: %-hez hajló rézsűkkel tervezték. A régi völgybe való behatolás és az elöntések megakadályozására pedig a folyó mindkét partján egymástól 113,7 m távolságra a nagyvíznél 0,78 m-rel magasabb, 2,36 m koronaszélességű 1:3 és 1:1 Vi rézsűhajlású védtöltést terveztek. Az új csatorna a Sebes-Körösön tervezett 11. számú átvágással Szeghalom alatt csatlakozott a Sebes-Körös medréhez. Dunka-Fejér-Papp id.m. 95-96. p.
