Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Mederszabályozások a XIX. században

Benedek Pál társulati főmérnök Ettől az időtől kezdve a Hortobágy folyó felső szakaszának rendezése része lett a területre vonatkozó öntözési terveknek. A folyó feletti vízzel borított területek ugyanis, - miután nem kaptak a Tiszából utánpótlást, fokozatosan kezdtek kiszáradni. 1867-ben Benedek Pál - az Alsószabolcsi Társulat későbbi főmérnöke - készített tervet

2 egy öntöző csatornára, de a csatorna megépítésére nem került sor. 1897-ben az Alsószabolcsi társulat állt elő egy öntözéssel összekapcsolt belvízcsatorna létesítési elképzeléssel, de ez az öntözési költségek magas összege miatt nem valósult meg, sőt később a belvízrendezést sem a tervben foglaltaknak megfelelően valósították meg. Az 1870-1880-as évek inkább csapadékosak voltak, s a Hortobágy medence öntözése egyre kevésbé lett időszerű. Szükség volt viszont belvízrendezésre, s ehhez természetesen azokat az ereket és mélyvonulatokat használták fel, amelyeken korábban a Tisza kiömlött vize levonult. Ekkot kezdték meg a csapadékvizeket is levezető csatornák építését a Hortobágy folyóra, mint fő vízgyűjtőre kapcsolódva. így indult meg a XIX. század második végén a Hortobágy folyó jobb partján a Királyér-, Felsőselypes-, Bágy-Szandalik-, Sarkad-, Mérges-, Sároséri főcsatornák, az Alsóselypes-, Hataj, Völgyes-, Arkuséri főcsatorna, a folyó bal partján pedig a Kadarcs-, Karácsonyfok-, Kösely főcsatornák kiépítése, melyek befejezésére csak a XX. század első felében került sor. A Hortobágynak a Berettyó-Sárrétjébe torkolló alsó szakaszán - amelynek Ágota után már nem volt medre - a Sárrét kiszárítása után különös helyzet állt elő. Amint korábban említettük, Mezőtúr, Kisújszállás, Karcag, Kunmadaras és Püspökladány „Hortobágy-Berettyóvidéki Belvizeket Szabályozó Társulat" néven 1878-ban a belvizek rendezése érdekében Társulatot alapított. 2 Sajnos ezt a tervet ma már nem találtuk meg.