Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Társulatok szerveződése a XIX. században
iTItZET 1 TÊBKÉP A tárgyalt terület vízi térképe az 1870-es évekből a Berettyó 5 helyen szakította el a töltést, 1881-ben pedig 14 helyen. De az 1881-es nagy árvizet követően a legnagyobb víz fölé 1 méterrel emelt töltés a további árvizeket kivédte! Bebizonyosodott tehát, hogy nem azoknak az érdekelteknek volt igaza, akik a szabályozás egész rendszerét hibásnak tartották, hanem azoknak, akik a megépített rendszer megtartásához ragaszkodtak, de szükségesnek tartották a töltések erősítését és magasítását. Azonban alig fejeződtek be az ármentesítési munkák, máris a belvizek ellen kellett védekezni. Az árterületre ugyanis szabadon tört be a Hortobágy, a Kék-Kálló, az Ér, a Kösmő, a Kis-Körös és a Kutas vize, de az árterületen is - csapadékosabb években - számos vízfolyás alakult ki.
