Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Társulatok szerveződése a XIX. században

Mivel a birtokosok egyedül a terület belvízi rendezését nem tudják megoldani, „ezért ezen magában természetes egészet képező vidék szabályozására a társulati együttműködés terén egyesülünk. " A társulat megalakulását a közlekedési minisztérium 1853. szeptember 29-én 4933/s. szám alatt hagyta jóvá. Ezt követően Debrecenben 1853. november 30-án most már megtartották az „alakuló közgyűlést", melyen bemutatták a Bodoki Károly es.kir. osz­tálymérnök által készített szabályozási tervet. A Társulat neve Alsó Berettyó szabályozási külön társulat lett. A társulati szerződés szerint az érdekeltségi terület 103 389 kh, mely 1854-ben 121 248 kh-ra emelkedett, egyúttal a Társulat neve is változott: Alsó Berettyó Szabályozási Társulatra. Az 1855. évi nagy árvizet követően a helytartóság 1856. november 12-én kelt 14824 sz. rendeletével a Társulat kezelésébe utalta a Felső-Berettyó szabályozását is a farmosi magaslatokig. A Társulat ezt tudomásul vette és befogadta a Felső-Berettyó vidéki, va­lamint a Kék-Kálló és Kis-Körös oldalkiömlése által érintetteket. A Társaság neve ettől kezdve Debreceni Berettyó szabályozási társulat lett. Az 1865. május 10-i közgyűlésen jelentették be, hogy a Berettyó nagysárréti kiágazását elzárták, s a Berettyó egész víztömege a Sebes-Körösbe be lett kötve. A Berettyót és a Sebes-Köröst összekötő 11. sz. átmetszés 1857-ben, a Kismarja-Szalárd közötti 14 km hosszú csatorna pedig 1866-ban készült el. Szauet hivatali áthelyezése miatt 1859. november 14-én lemondott tisztségéről, utódává előbb Huzly Károly kisprépostot, majd Bay Ferenc cs. és kir. megyei úrbéri törvényszéki elnököt választották, aki aztán megyei hivatala megszűntével - 1866. december 10-én a társulati elnökségről is lemondott. 1861. január 10-én a közgyűlés Csiffy Lászlót válasz­totta elnökké, utóda május 3-tól Dobozy István lett. 1863-ban borzalmas aszály pusztított az Alföldön, amelyet aztán rettenetes éhín­ség követett. Olyan nagy volt az ínség, hogy Báránd község e szomorú alkalomból „Gyászlap"-ot adott ki az aszály következményeiről. Az éhínség rákényszerítette a kubikos munkától eddig idegenkedő lakosságot, hogy a Társulatnál földmunkavégzést vállaljon. Az 1864. május 2-án és 3-án tartott választ­mányi ülésen a Társulat úgy döntött, hogy nemcsak azoknak fizetnek, akik dolgoznak, hanem azoknak is, akik megfelelő munkaeszközök (targoncák) hiányában nem tudtak munkát végezni. Lényegében ettől az időponttól számíthatjuk az Alföld kubikos­társadalmának kialakulását. Kubikos talicska

Next

/
Oldalképek
Tartalom