Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Előszó

Előszó A közel negyven éve megjelenő Vízügyi Történeti Füzetek legújabb kötete újra a Tiszán túli vidékekre kalauzolja el az olvasót. A két szerző több évtizedre visszatekintő együttműködése, s az adott vidék, a Berettyó és vízgyűjtőjének, az elmúlt négy évtized árvizeinek alapos ismerete tanulságos tartalommal tölti meg a könyv lapjait. Az elmúlt évtized főként tiszai árvizei ráirányították a figyelmet az egész Tisza-völgyre, és nyitott kérdéseket tettek fel a jelenkor szakembereinek, gazdálkodóknak, vízmérnököknek, a természet szerelmeseinek, miként lehet az Alföld jövőjét korszerű eszközökkel megalapozni, természeti-társadalmi értékeit fenntartani. Nem árt ha tudjuk, a Tisza-völgy árvízvédelmét alapvetően meghatározó program, a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése nem a folyó növekvő szinteken levonuló árvizeinek kezelését lehetővé tévő egyszerű műszaki beavatkozás, hanem az adott térség általános fejlesztését, gazdálkodásának jövőjét, ökológiai állapotának javítását célzó összetett feladategyüttes. A könyvben olvashatunk az egykori vízivilágról, az itt élő emberek gazdálkodásának szokásairól, miként próbáltak együtt élni a vizekkel, alkalmazkodva annak természetes „lélegzéséhez". Napjainkra talán idillivé szelídülnek az akkori viszonyok, s a városok levegőjétől megcsömörlött emberek sóvárognak az egykori természeti élet szépségei után. Túlzott illúzióink azonban ne legyenek! Nem csak azért, mert az egykori természeti környezet nem hozható vissza, hanem azért is, mert ez a világ általunk már nem ismert járványokkal, elszigeteltséggel és rövid életkorral „ajándékozta" meg az itt lakókat, igaz mindezek mellé a korlátlan szabadság élményét is adta, s ez nem csekély adomány volt a történelem folyamán. A Berettyó térségének vizeit, vízvidékeit az elmúlt másfél évszázad alatt gyökeresen megváltoztatta az emberi beavatkozás. Nem egy vízfolyás ma már csak nevében hordozza több száz évvel ezelőtti valóját, egykori folyásának irányát már talán el is felejtette, s az egykor szabadon kalandozó vizek medrei ma belvízi, vagy éppen öntöző csatornaként szolgálják a térség jövőjét. Rendkívüli helyzetek azonban bármikor adódhatnak, s akkor a csordogáló medrek hirtelen megtelnek elvezethetetlen mennyiségű vízzel, vagy akár vastag jégtáblákká fagynak, s akkor, miként a Berettyó 1966-ban - kísérteties világot teremtenek maguk körül. Azzal, hogy a növekvő népesség gazdasági épületeket, kisebb üzemeket, lakóházakat telepít olyan hajdan árvíz járta területekre, amelyeket korábban alig, vagy ritkábban műveltek - egy-egy áradásnak igen komoly kártételei lehetnek. De még a gazdasági károk is eltörpülhetnek amellett, ha emberéletek kerülnek veszélybe. Az egykori védelemvezetés 1966-os jegyzőkönyvei, és az egyes résztvevők visszaemlékezései idézik fel az a világot, amikor a védelem vezetését kézben tartó szakembereknek felelős döntéseket kellett meghozniuk, az utólagos korrekció lehetősége nélkül. S a döntéseket megalapozó szakvéleményekre nincs sok idő, várni nem lehet, s minden teher a döntést meghozó vállain nyugszik. Alig negyed századdal később a máskor csendes vízfolyás árvizének a magyar határon túl halálos áldozatai is voltak.