Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt

szakad és vagyon 60-70 öl (114-133 m) és egy öl (1,9 m) mélységű. Vízáradáskor a székelyhídi határszélből az úgynevezett Kiss-Kollát patak, a csokaji határon keresztül folyván, az Erbe szakad s annálfogva segíteni szokta. Csokajból, és főképen a kolyi határból mégyen az árvíz. A diószegi határba, ahol Diószeget körülfollya; Diószegen felül egyesül a Jankai határon keresztülment Érrel, ahol a szélessége 50 öltől (95 m) hol keskenyebb, hol szélesebb lévén, felmégyen 300 ölig (570 m) és ezen kiterjedésében foly a pocsaji határba. A pocsaji határba belé szakad az Érbe az egyedi malomról lemenő víz; hasonlóan a Csikostó folyása, mely a fakotta és Högyes nevű diószegi lápokrólfoly és a hegyekről esős időkbe lejövő vizek, az úgynevezett Csikostó folyása pedig csak a nagy szárazságokba szokott megszűnni, egyébkor mindig folyásban van. "

14 A jelentésből tehát megállapítható, hogy az Ér a Krasznával kapcsolatban volt, s a Kraszna vize sokszor átcsapott az Érbe és viszont. Amint később látni fogjuk, ezt a kapcsolatot az Ér szabályozása után is fenn akarták tartani, s az Érben a két folyó találkozásánál 5 láb (1,6 m) mélységű csatornát kívántak ásni. Az Ér melletti Szalacsnak pedig különösen nagy jelentőssége volt a Középkorban a sószállítás tekintetében. Szalacs ugyanis az Árpád-korban sólerakó hely volt. Az Aranybulla 25. Pontja ugyanis úgy rendelkezett, hogy „ Sales in medio regnion teneantur, nisi tantum in Soloch et in Segéd. "(Sót a birodalom közepében ne tartsanak, csupán Szalacson és Szegeden). A máramarosi sóbányák termését tehát Szalacsra szállították és a szétosztásig itt is tárolták. Az Ér vízvidékének egy részlete az I. katonai felvétel térképlapjáról Rhédey leírásából azt is megállapíthatjuk, a szabályozatlan Ér környékét kiöntéseivel különösen veszélyeztette. Nem volt tehát véletlen, hogy a Berettyó medencében az Ér szabályozása érdekében 1842-ben itt alakult meg az első vízszabályozó társulat. Már folyamatban volt a folyó szabályozása, amikor az Ér-völgyi mocsarakat Bodoki Károly is megvizsgálta, s azok keletkezésével kapcsolatban a következő megállapítást tette: „Az Er völgye elmocsarasodását okozza, a vizek szabad lefolyásának hiánya. Az Ér völgye vizei legfőbb természetes akadályát képezi, a völgy igen csekély esése, mely Pocsajtól lefelé Reszeghy Lajos id. m. 12-13. p.