Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A védekezésről negyven év távlatából
kotró által vágott nyílást. Csak mi hárman voltunk ott az esti szürkületben, a kotrógép kezelője és mi ketten Lajossal. Még arról is meg kell emlékeznem, hogy nappalaink nem voltak valami kellemesek. A Kutas főcsatorna ugyanis rengeteg elpusztult halat hozott magával annyit, hogy mikor az apadás a csatornán megkezdődött, mindkét partja ezüstösen csillogott a haltetemektől. A különös látvány fertelmes dögszaggal párosult, s napokig enni sem tudtunk a szagtól. Külön öröm volt számunkra, amikor este gépkocsinkkal a szállásunkra hajtottunk. Jó egy hétig tartott ez a boizalmas állapot. Én a „különös nyári éjszaka" után még közel egy hónapig voltam Szeghalomban, mindaddig amíg a Védelmi Központ tervét Lajossal elkészítettük és a hatósági engedélyeket beszereztünk. Befejezve ezeket a munkákat Szilágyi Lajossal és Zeke Lacival meg kellett kezdeni a fel nem használt védelmi eszközök leltárba vételét. Csak ezután térhettünk haza Debrecenbe. Emlékezetem szerint ekkor már a védelmi központot is felszámolták Szeghalomban, s védekező mérnök kollégáink új feladatok ellátása érdekében átköltöztek az Alsó Tiszára. Tanulság két sikertelen védekezésről (1970, 1980) Az emlékezés tisztasága, őszintesége azt kívánja, hogy szóljak a Berettyó két sikertelen vésztározásáról is, mert azok is tanulságul szolgálnak. Előrebocsájtva, hogy a sikertelenség oka nem a védelmi rendszerben volt, ezért ezek nem csökkentik a Berettyó árvédelmének fentebb hangoztatott biztonsági értékét. A két tarozás időpontja: 1970. június 12., illetve 1980. július 26. Az első esetben, 1970. június 12-én a töltésátvágás helyét és technológiáját nem jól határozta meg a döntést hozó. Története a vízügyi szolgálat szaklapjában megjelent. 5 Az eset figyelmeztető tanulsága abban foglalható össze, hogy: a vésztározó nyitás helyének, időpontjának és technológiájának meghatározása nem rutin műszaki feladat, hanem a pillanatnyi helyzet adottságai között, a védekezés más körülményeire is kiterjedő legfontosabb árvédelmi biztonsági intézkedés. Az 1980. július 26-án a Sebes-Körös torkolati szakaszán három helyet átszakadt a gát, s az áradás kiszaladt a halaspusztai tározóba. Sajnálatos, hogy erről az emberi mulasztástól sem mentes árvízi eseményről máig hallgat a szakirodalom. Kár azért mert — minden személyi konzekvenciát mellőzve - ez veszteség az utókor számára. Ugyanis statisztikai adatként árvizes beszámolókban tudatos töltésnyitásként van jelen, márpedig közismert: „ha a kiinduló tétel hamis, minden ráépített közvetkeztetés hamis." A védekezés elmaradásának tanulságát magam is megkerülöm, mert nincsenek hiteles adataim, felvetését viszont a szakmai tisztesség megkívánja. Személyes véleményem, hogy amíg árvizek lesznek addig gondos védekezés ellenére is lehetnek gátszakadások. Az azonban nem történhet meg, hogy úgy szakadjon el a gát, hogy védekező nincs a közelében. Papp Ferenc: Védekezés a Berettyón és a Sebes-Körösön. VK., 3. sz.
