Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Az 1966. évi jeges ár
A védekezés harmadik napja (1966. február 11.) A naplóbejegyzésekből már kikövetkeztethető, hogy a kitört vizet a Kutas öblözetben sikerült lokalizálni a társigazgatóságok AKSZ osztagai, a honvédség, a lakossági közerő közreműködésével. Sürgetett viszont a szakadás gyors elzárása és a kitört víz visszavezetése, ugyanis a tározótérben a vízszint emelkedett. A szakadás elzárása Sürgetett bennünket a szakadás mielőbbi elzárása, amit nehezített, hogy - a felvíz felől az úszó jégtáblák miatt, az alvíz felől a jégtorlasz miatt, földúton a kiömlött víz miatt, töltésen a megrongálódás miatt - az AKSZ osztagokkal a szakadás helyét nem lehetett megközelíteni. Ezért az elzárást a szakadás után csak 56 órával kezdhettük meg, tehát az elzárás a kiömlő víz visszatartásában már nem volt hatásos. Különös nehézséget jelentett a földanyag biztosítása, mert a szakadás környezetében a kiömlött víz miatt földet nem lehetett kitermelni. Ezért a honvédség 12 t teherbírású pontonhidat épített és a jobb parton nyitott munkagödörből a szakadás áttöltése 16-án 10 órakor megkezdődött. Az áttöltés 51 óra múlva, a teljes szelvényű helyreállítás pedig 120 óra múlva fejeződött be. A szakadás zárásánál 12 000 m 3 földet építettek be. A töltésátvágás helyén a helyreállítás 25-én kezdődött meg. A megrongálódott töltésszakasz kb. 3,5 km hosszú volt. A töltésszakadás figyelmeztetett, hogy jeges árvíz ellen nem érhető el teljes biztonság, de a jó helyen választott és kiépített vésztározó sokat segíthet. Ezért határoztuk el még a védekezés ideje alatt, hogy a lokalizációs töltést még abban az évben megerősítjük, illetve kiépítjük a vésztározót. Új fogalomként vonult be szóhasználatunkba a „vésztározó", a „surranta". (A surrantó a mértékadó árvízszint alatt egy méterrel alacsonyabb töltésszakasz a mentett oldalon l:10-es rézsűvel, hogy adott esetben az ennél magasabb árvíz akadály nélkül ömölhessen a kiépített vésztározóba). A kiömlött víz visszavezetése A víz visszavezetését sürgette a lokalizációs öblözetben levő vízszint gyors emelkedése. Ezért a töltésátvágást azonnal beindítottuk, amikor az öblözet és a Berettyó vízszintje a 6+386 szelvényben kiegyenlítődött. Az átvágást 12-én 22 órakor kezdtük meg 0,5 m 3-es vonóköteles kotróval és 16 óra alatt 40 m hosszban nyitottuk meg a töltést. Felkészültünk arra, hogy esetleges újabb Berettyó-áradás esetén a töltésátvágást gyorsan elzárjuk. Az elzáráshoz AKSZ osztagunk a létraállványt elkészítette, a szükséges főbb anyagokat, pátrialemezt, földes-zsákot a helyszínen készenlétbe helyezte. Idézetek a harmadik nap legfontosabb naplóbejegyzéseiből: 0,45 „Kovács Sándor kéri Pintér Béla kartárstól, (VITUKI) hogy a Berettyón végezzen vízhozam mérést, még a mai nap. Vonuljanak le Szeghalomig. " (Az OVF-töl a szeghalmi térségben kialakult helyzet miatt 4 db rocsó felvonulását kéri 8 fö vezetővel. Kéri az ígért 2 db helikoptert.)
