Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében

hagyta, azt feliszapolva és elmocsarasítva új medrek kialakításához fogott, de új medret nem tudott kialakítani, mert abban a malomgátak megakadályozták. Ennek alapján meghatározták a tervezett munkálatokat. Ezekről a munkálatokról korábban a Berettyó és a Sebes-Körös szabályozásáról foglalkozó fejezetekben már szóltunk. Bodoki Károly munkássága azonban nem csupán a Berettyó és Sebes-Körös völgyére terjedt ki, hanem az magában foglalta a teljes Körös völgyet. így aztán joggal mondhatjuk, hogy a Bodoki Károly által területünkön kívül végzett munka jelentőségében meghaladta a Berettyó és a Sebes-Körös völgyében végrehajtott vízrendezési feladatokat is, hiszen a teljes Körös-völgy szabályozása során több Békés és Bihar vármegyei várost - köztük Békéscsabát, Gyulát, Békést - mentett meg az árvizek pusztításaitól. Ráadásul ezeket a vízszabályozási munkákat úgy hajtották végre, hogy az átmetszések és csatornázások során megragadóan szép környezetet alakítottak ki, gondoljunk csak Gyula városának kellemes látványt adó vizeire, vagy a gyönyörűen parkosított Élővíz csatornára Békéscsabán. Bodoki Károlyról tehát bátran elmondhatjuk, hogy a magyar vízépítészet egyik legnagyobb egyénisége volt. Azonban, mint sok más vízimérnökünk, ő sem örvendhetett munkássága végső eredményében, mert éppen munkavégzés közben, 1868. december 10-én Biharnagybajomban szívszélhűdés következtében elhunyt. Bár az 54 éves mérnök nem érhette meg tervei teljes megvalósulását, a Körösök és a Berettyó völgy vízrendezésének tervezésében és megvalósításában Bodoki Károlyé a legnagyobb érdem. Munkássága a tervezésre és a kivitelezésre koncentrálódott, hiszen az általa végzett feladat mellett elméleti munkára nem maradt idő. Ha tovább él, az általa megvalósított műveken felül bizonyára szakmai irodalmi alkotások is emlékezetessé tették volna nevét. Érdemeit azonban tovább gyarapítja, hogy 5 éves korában árván maradt öccséből, - Bodoki Lajosból - kiváló vízmérnököt nevelt, aki 1868-tól 4 éven át irányította a Körös-Berettyó völgy rendezését, majd Budapestre kerülve miniszteri tanácsosi rangban a vízépítési osztály vezetője lett, aki aztán nemcsak vízépítési alkotásaival, hanem szakmai irodalmi műveivel is feledhetetlenné tette a Bodoki nevet. Bodoki Károly fia pedig, - az 1858-ban született Kálmán - ugyancsak vízépítő mérnöki oklevelet szerzett. Bodoki Kálmán visszatért elődeinek működési területére és a Gyulai Folyammérnöki Hivatal dolgozója lett. Kálmán gyűjtötte össze azokat a családi ereklyéket, okleveleket, melyek nemcsak a Bodoki család, hanem a XIX. század vízépítésének is becses emlékei. Bodoki Lajos 1833 - 1885 Bodoki Mihály kisebbik fia - az 1833. október 1-én született Bodoki Lajos - mindössze 5 éves volt, amikor édesapját elvesztette, ezért neveltetését bátyja, Károly vállalta magára. Bodoki Lajos előbb Kecskeméten és Eperjesen tanult, majd a családi hagyományokat követve beiratkozott a Műegyetemre, hol utolsó szigorlatát 1852. július 21-én tette le, de oklevelét nem váltotta ki. Tanulmányai befejezése után gyakorlati idejét a Tisza-szabályozás főfelügyelője, Herrich Károly mellett töltötte. Két év múlva, 1854-ben bátyja mellé került Gyulára, aki ekkor már a Körösök és a Berettyó szabályozási munkáit tervezte és irányította. 1860-ban Békés vármegye