Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Vízgazdálkodási társulatok a Hortobágy-Berettyó medencéjében
zatot. Ez a két adat is bizonyítja, hogy a társulat tagjai alig néhány holdas, nagyon szegény emberek voltak. A Vízügyi Igazgatóság a munkák irányításához két csatornaőrt adott. A közgyűlés ügyvezetővé Lengyel Sándort választotta. A társulat alapszabályát III. 491/1958. sz. alatt hagyták jóvá, s a Társulat feladata az alapszabály 3. §-a szerint a Penészlek község keleti határrészén észak-déli irányban húzódó hat fővölgyvonulatban, és a hozzájuk csatlakozó mellék-völgyeletekben elterülő vízkáros területeken a helyi vízkárelhárítás körébe tartozó vízügyi munkák megvalósítása, valamint a vízrendezés hiányából származó károk megszüntetése. 3 Mivel a föld nagyon gyenge minőségű volt, aranykorona értéke is alacsony, s a birtokosok jövedelme még a megélhetéshez is kevés volt, a holdanként egy évre megállapított 96,48 Ft tagsági díjat sem tudták fizetni Az Igazgatóság természetbeni támogatással igyekezett az egyre elkeseredettebb tagság hangulatán és a lassan fizetésképtelenné váló társulaton segíteni. Ez kezdetben eredményes is volt, mert a község lakossága részére legalább munkaalkalmat biztosított. 1962-ben felvetődött, hogy a Társulat ilyen kis területen, ilyen magas érdekeltségi hozzájárulással sokáig nem tarthatja fenn magát, ezért elhatározták, hogy a Társulatot az akkor már szervezés alatt álló Alsónyírvíz Belvízrendező Társulatba beolvasszák. De mivel az Alsónyírvíz Társulat csak 1965 decemberében alakult meg, a Penészleki Társulat anyagi eszközök hiányában 1963-tól jóformán alig működött. A Társulat működtetésének megszüntetésére jó indok volt az is, hogy a magyar-román határon 1963-ban átmenetileg vízrendezési problémák jelentkeztek. A Társulat csatornái ugyanis elhagyják hazánk trianoni békeszerződésben megállapított határát, s román területen találkoznak a befogadó vízfolyással. Emiatt a nemzetközi probléma miatt nem lehetett sem 1963-ban, sem 1964-ben tervet készíteni az időközben 504 kh érdekeltségi területre felszaporodott Társulatnak. A növekvő gondokat és feladatokat a Vízügyi Igazgatóság igyekezett saját eszközeivel és saját költségeinek terhére ideiglenesen megoldani. A Társulat 1965. december 20-án szűnt meg, s ugyanezen a napon beleolvadt az akkor megalakult Alsónyírvíz Vízgazdálkodási Társulatba. Csökmő-Szeghalmi Belvízrendező Társulat 1959-1961 Kornádi Belvízrendező Társulat 1959-1961 Csentemelléki Belvízrendező Társulat 1959-1961 Ennek a három társulatnak rövid történetét csak együtt lehet tárgyalni, mert múltjuk elválaszthatatlan egymástól. A „Csökmő-Szeghalmi Belvízrendező Társulat" 1959. június 26-án Csökmő székhellyel alakult. Érdekeltségéhez 449 tag tartozott 25 744 kh érdekeltségi területtel. A Társulat alapszabályát 7/506/1959. sz. alatt hagyták jóvá. A Társulat feladata az alapszabály 3. -a szerint az érdekeltség működési területén a káros belvizek elleni védekezés, a III. kategóriájú csatornák felújítása, fenntartása és jókarban tartása. Működési területe az alapszabály 4. §-ában foglaltak szerint nyugaton és északon a
