Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Tiszai gátszakadások, magasparti elöntések okozta árvizek a Sárréten

vetően pedig a böszörményi rétbe ömlött. A böszörményi réten az ár két felé oszlott, egy része Pródon keresztül a Kadarcsba, más része pedig a Hortobágy folyóba folyt. A Kadarcson keresztül a víz Balmazújváros, Debrecen, Szoboszló és Nádudvar határait elöntve egyesült, elárasztva a nádudvari határnak a karcagi határcsatorna és a Kösely jobb partja által bezárt területét, átlépte a püspök-ladányi határt, s az államvasút (Karcag-Püspökladány) töltéséig terjedt. Az országút töltését és a Makkodi-csatorna töltését erősen védelmezték, s itt megakadályozták a gátszakadást. Karcagnál viszont átszakadt a Köles-gát, s a víz megkerülve a várost, annak Nyugati határát elöntötte, s átment a kisújszállási határba is. A víz ekkor a vasúti töltés átereszein átfolyva elérte Ecseg-puszta határát és Túrkevét (április 27-én!). Előbb azonban találkozott a Tiszabőnél kitört vízzel. A Király-éren lefolyó víz a Selypesbe folyt, s maga alá vette a Tisza-menti laposokat, majd a Selypes zsilipnél visszafolyt a Tiszába. Az 1888. évi árvíz eseményeit az Alsószabolcsi Társulat 1888. május 1-én Tokajban történt ülésén (kivonatosan) az alábbiak szerint foglalták össze: „Az árvíz március 14-15-én kezdődött, de a métervastagságú jégborítás jelentékeny duzzadás veszélye nélkül eltakarodott. Március 20-án azonban a löki határban megtorlódott jég Tokaj vidékéig felduzzasztottá a vizet, míg alatta apadást észleltek. Március 19-én a tokaji mércén még 6,30 m vízállást mértek. Ezt követően azonban óriási rohamban megindult az ár. 20-án 6,80, 21-én 7,14, 22-én 7,50, 23-án 8,06, 24-én 8,37, 25-én 8,70, 26-án 8,72 állt a vízmércén, amely 89 cm-rel meghaladta az 1876-ban ért legmagasabb vízszintet. (Ez a magasság 91 év múlva, az 1979. február 4-én mért 8,80 m-es vízszinttel dőlt meg!) Március 26-án este az ár a dadái partokat meghágta, s a kiömlött víz elindult Szt. Mihályon keresztül a Selypes és a Hortobágy felé. Ugyanakkor Löknél átbukott a víz a magasparton, s az Aracs-éren Büd felé, a Hajnaloson át pedig a Szent-Mihály — Nánási vasúton keresztül tört. Időközben az ár Esztár és Nagyfoknál is átbukott a parton, s összeköttetésbe jutott a Tiszalöknél kitört vízzel. A dadái határban történt átömlés nagysága a következő volt: a baktai átömlés 500 m, a porondi átömlés közül az első 145 m, a második 162 m, a harmadik 123 m, a negyedik 50 m, az ötödik 352 m, tehát a dadái határban összesen: 1332 m. A Lökön átömlött víz 1. a községi töltésnek mintegy 300 m hosszú részén 2. a szőlő dűlőn szintén 300 m 3. a szőlő dűlőn tovább 30 m 4. az urasági szőlőnél 50 m 5. egyesek szőlőjén 200 m 6. a temető árkokon 60 m 7. a füzes gáton 180 m 8. az egyháziak földjén 400 m 9. a kótaji úton 80 m 10. a hajnalosi árokparton 600 m 11. a hegyes halom alatt 60 m Összesen: 2260 m hosszan.