Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A Berettyó-Körös-völgy vízföldtani története
helyben maradt és benne dús növényzet alakult ki. 3 Amikor a Berettyó és a SebesKörös áttört hordalékkúpján, a síkságra kiérve az ártéren folytatták tevékenységüket. A meder közelében kialakultak a környezetüknél 2-3 m-rel magasabb folyóhátak, melyeket csak nagy áradások idején öntöttel el a folyók. Folyóhátak között alakult ki az ÜjPleisztocénben a Sebes-Körös és a Berettyó Sárrétje is. Tehát a Sárrétek kialakulásában a terület süllyedése mellett a folyóhátaknak is nagy szerepük volt. Amíg a medencét a két nagy tömegű vizet szállító Tisza és a Szamos uralta, az elmocsarasodás nem következhetett be. Ezt követően azonban a Bihari hegyekből nagy eséssel Nyugati irányba folyó Berettyó, Kék-Kálló és Sebes-Körös az Alföldre érkezve hirtelen lelassultak és medrüket elveszítve szétterültek és hatalmas mocsarakat és réteket alakítottak ki. 4 Ez a folyamat azonban jóval a Szamos eltávozása után, - de azt követően, - nagyon gyorsan ment végbe. Előbb a Kis-Sárrét alakult ki, majd alig félezer évvel ezelőtt kezdődött meg a Nagy-Sárrét kialakulása. 5 Papp Antal szerint a Nagy-Sárrétet ugyan a korábbi munkák a Berettyó Sárrétjének nevezték, de nincs adat arra, hogy az elmocsarasodás első szakaszában a Berettyónak szerepe lett volna a mocsár kialakulásában. Szerinte Anonymus nem véletlenül hagyta ki a környék minden vizének felsorolásából Berettyót, hiszen annak alsó szakaszát még Túrnak hívták, s csak egy 1476-os határjáró oklevélben szerepel a „Túr vize, másképpen Berettyó". Megállapítását arra alapozta, hogy a Berettyó a Szamos mellékvize volt, s annak területünkről történt eltávozása után megtartotta folyásirányát, s CsökmőSzeghalom felé folyva érte el a Sebes-Köröst. (Ez minden esetre érdekes megállapítás, mert Bodoki is közel erre a nyomvonalra építette a Nagy-Sárrétet elkerülő Berettyó csatornát Bakonszeg - Szeghalom között.) Papp Antal szerint a Nagy-Sárrét először 1360-1460 körül alakult ki. Ezt bizonyítja több, — a mocsár szélére települt község — eltűnése, vagy északabbra történt áttelepülése a XIV.-XV. században. 6 A lápvilág tovább nyomulása aztán a XVI.-XVII. században, - a török hódoltság alatt - tovább folytatódott. 7 A Hortobágy és a Berettyó-Körös vidékén kívül tulajdonképpen a Berettyó vízgyűjtőjéhez tartozik a Nyírség déli része, az Alsó-nyírvíz vidék is. Az Új-Holocén hideg és száraz éghajlata idején a hordalékkúpokon részben kötött, részben pedig félig kötött homokterületekre jellemző formációk alakultak ki. A Nyírségben a vízválasztótól délre (Nyíradony - Nyírlugos - Nyírbéltek) a legtöbb helyen fedetlen nyugati szárú asszimetrikus parabola-buckák képződtek. A gyakran hatalmas méretű parabolák szára olykor az 1 km-t is meghaladja. Ezeket a dombokat főképpen homokos lösz fedi, - változatos, - helyenként a 160 m tengerszint feletti magasságot is meghaladó, állandóan változó felszínű vidék, a völgyekben a csapadékot összegyűjtő, lefolyástalan vadvizekkel. 8 Urbancsek János: Berettyóújfalu környékének földtani leírása. 455-462. p. 4 Papp Antal: Bakonszeg története. Bakonszeg, 1990. 8. p. ~ 5 Papp Antal: Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középső részében történeti adatok alapján. Földrajzi Közlemények, I960. 1. sz. 78-81. p. 6 Karácsonyi János—Bulyovszky Sámuel: Az időrendbe szedett váradi tüzpróba lajstrom. Bp., 1903. Váradi Regestrum 187-88. Nr. 97. 1303.1 eset. 260. A Nr. 286/101./eset. Görbej áttelepülése 7 Bertalan Szilágyi János: A Bihar vármegyei Sárrét leírása 1827. Aquila, XXVII. évf. 65. p. 8 Borsy Zoltán: Az Alföld hordalékkúpjainak fejlődéstörténete. Acta Ac. Pedagogicae Nyiregyhaziensis Tom. 11/71 Földrajz. Nyíregyháza, 1987.
