Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
térium nevében Florian PASETTI műszaki tanácsos, KECZKÉS Károly és HERRICH Károly vizsgálták felül BODOKI tervét, s azt pártolólag ajánlották kivitelezésre 16 . Véleményüket a miniszter 1853. július 10-én kelt 2246/3 sz. rendeletével elfogadta, s erről a Tiszaszabályozási es. kir. Központi Bizottmányt értesítette. A pénzügyi hátteret a főkormányzó, ALBRECHT főherceg 100 000 forintos kölcsöne biztosította 17 . A munkákat ezt követően a Berettyón, - a Bakonszeg-Szeghalom között tervezett 20 km hosszú csatorna kiásásával — 1854. november 9-én ünnepélyesen megkezdték. 18 A csatorna a Sebes-Körösön tervezett 11. sz. átvágással Szeghalom alatt csatlakozott a SebesKörös medréhez. Az 1855. évi nagy árvizet követően a helytartóság 1856. november 12-én kelt 14824. sz. rendeletével a Társulat kezelésébe utalta a Felső-Berettyó szabályozását is a farmosi magaslatokig. A Társulat ezt tudomásul vette és befogadta a Felső-Berettyó vidéki, valamint a Kék-Kálló 19 és Kis-Körös oldalkiöntései által érintetteket. A Társulat neve ettől kezdve „Debreczeni Berettyó-szabályozási Társulat" lett. Az alsó osztály érdekeltségi területe ekkor már 133 600 kh [76 900 ha], a felső osztályé pedig 16 350 kh [9 400 ha], együttesen közel 150 000 kh [86 300 ha]. A Berettyó-csatorna építési munkái több mint egy évtizedig tartottak, s csak a Társulat 1865. május 10-i közgyűlésén jelentették be, hogy „az Ó-Berettyó 20 nagysárréti kiágazása el lett kötve, s a Berettyó egész víztömege a nagy csatornába, s ezen keresztül a Sebes-Körösbe be lett kötve." 21 1866-ban elkészült a Kismarja—Szalárd közötti 14 km-es csatorna és a csatornákat övező védtöltések. A Sebes-Körös 11. sz. átmetszésével már 1857-ben végeztek. Az elkészült munkák védelmét is biztosítani kellett, ezért 1865-től két állandó gátőrt alkalmazott a Társulat, akik közül az egyik a Szeghalomig, a másik a Berettyóújfaluig terjedő vonalon végezte munkáját. 22 SZAUER hivatali áthelyezése miatt 1859. november 14-én lemondott tisztségéről, utódává előbb HUZLY Károly kisprépostot, majd BAY Ferenc cs. és kir. megyei úrbéri törvényszéki elnököt választották, aki aztán megyei hivatala megszűntével - 1860. december 10-én - a társulati elnökségről is lemondott. 1861. január 12-én a közgyűlés CSIFFY Lászlót választotta elnökké, majd ennek utóda 1864. május 3-ától DOBOZY István lett. Elődje elnöki ideje alatt számos megpróbáltatáson ment keresztül a társulat. A korábbi „vízi bajokat" hamarosan szokatlanul hosszú száraz időszak tette szélsősségessé. Egyesületi működések. Gazáasági Lapok, 1853. 541.p. Guthy László: Egyesületi müköáések. Gazáasági Lapok, 1854. l.sz. A nagy erővel megináult közmunka túlságosan megterhelte a köznépet, ezért azt a következő években egyre kisebb lelkesedéssel folytatták. így azután renászeres munka nem folyt, mert elegenáő képzett munkás nem állt rendelkezésre, s állítólag a gátak helyét sem jelölték ki pontosan. (Ráth Elemér: A Berettyó folyó keletkezése és kialakulása. Kézirat, é.n.) 1862-ben elkötötték a Pocsaj-Esztár közötti Kék-Kálló kiágazását, amely a Sárréti-medencébe vezetett, s így elkülönítették a Berettyó árvizeit a Sárréttől. (Ráth előzőben id. mű) Ős-Berettyó A Berettyó Sárrétje ezt követően lassan kiszáradt, a vadon helyet adott a földművelő embernek. A gátörök munkáját nagyban lerontotta, hogy ebben az időszakban még nem beszélhetünk rendszeres védekezésről, vagy megelőzésről. Védanyag nemigen állt rendelkezésre, s az érdekeltek is sok esetben közönnyel kezelték megépült müveiket. Szeghalom község pedig a nem sokkal korábban odavezetett Berettyó másfelé való terelését kérte, mert féltette a víztől meglévő beltelkeit. (Ráth Elemér fent id. mű I2.p.)
