Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság székháza 1967. augusztus 18-ig Debrecenben a Széchenyi u. 46.sz. alatti, 1901-ben épült épületben volt. A létesítmény 1901 és 1948 között az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat székháza volt, 1953 és 1967 között a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságé, ezt követően a KEVIÉP Vállalaté, majd a KEVIÉP Kft-é. Homlokzatán fekete márvány emléktábla emlékeztet arra, hogy az Alsószabolcsi Társulat elődjét 1845. október 9-én gróf Széchenyi István alapította Tiszadobon. 1967. augusztus 18 óta a TIVIZIG székháza a Hatvan u. 8-10. sz. alatti modern hatemeletes épület, kapuján PERCZ János ötvösművész fémből készült domborműve látható 9 . A Tiszalöki Vízlépcső megszületése Amint arról már az OOH műszaki terveinek ismertetésénél is szó volt, a tiszántúli nagy öntöző- és hajócsatorna megépítéséhez szükség volt egy olyan tiszai duzzasztóműié, amelynek helyét LAMPL Hugó és mérnökei (NÉMETH Endre, RISZDORFER József, FREYTAG Ferenc, MOSONYI Emil és mások) Tiszalöknél jelölték ki. Az ötvenes években megépült vízlépcső terveit MOSONYI Emil készítette el. 1951. június 19-20. között a dunai és tiszai vízlépcsők létesítésének hidrológiai kérdéseiről tartottak konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia illetékes tudósai. Az előszó bevezető mondatán is áthat az akkori tudománypolitika szelleme. „A Tisza és Duna folyókon létesítendő vízlépcsők hazánk természetátalakítási tervének legfontosabb részei. A Tisza folyó a hozzá csatlakozó és kereken 100 km hosszú — a Tiszántúlt átszelő — hajózható öntöző főcsatornával és a befogadó Körös vízrendszerrel együtt nagy teljesítőképességű hajóutat biztosít, amelyen az év minden szakában 1000 tonnás uszályok közlekedhetnek." 10 A Tiszán ekkor még Tiszalöknél, Tiszabőnél és Szegednél tervezték a vízlépcsőket. „A dunai vízlépcsők elsősorban az energiatermelés érdekében létesülnek, de itt sem hanyagolhatók el a hajózás és az öntözés szempontjai. " Igencsak elgondolkoztató, hogy „A Tisza-csatornázás legfontosabb hidrológiai problémái" c. nyitó előadást L.A. ELIAVA, a Tbiliszi Állami Vízerőmű Tervező Intézet igazgatója tartotta. E példa is érzékelteti, hogy a Kárpát-medence vízgazdálkodási tervezése átkerült a nemzetközi politika sodrásába. A vízlépcső létesítményeit (duzzasztómű, vízi erőmű, hajózsilip) a háború után 10001500 politikai fogoly, internáltak és kevés polgári alkalmazott építette, de a korábbitól eltérő formában és felfogásban. Az akkori körülmények között, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) szigorúan zárt szervezetében." A fogolytábor megszűnése után a vízügyi szervezet keretei között folytatódott a mun9 A TIVIZIG Hatvan u. 8-10. sz. alatti hatemeletes központi épülete 1967. augusztus 18-ára készült el. A székház 1976-ban az udvari, 1984-ben pedig hátsó szárnnyal bővült. A Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (TIKOFE) megalapítása után az épülettömb udvari szárnyának első emeletét, — melyben a vízminőségvédelmi laboratórium működött, — valamint a teljes hátsó szárnyat a Felügyelőség vette igénybe. Az Igazgatóság központi épületén 200Tben felújítást és átépítést hajtott végre. A TIVIZIG feladatainak ellátása érdekében Polgáron, Hajdúszoboszlón és Berettyóújfaluban létesített szakaszmérnökséget. Hajdúszoboszlón a Szováti útfél 2. sz. alatt van az igazgatóság Ar- és Belvízvédelmi Szolgálatának készenléti épülete. Hajdúszoboszlón, — a Szováti úton — építette fel az Igazgatóság Gépüzemét, mely gyártócsarnokkal is rendelkezett. A létesítményt azonban 1991-ben átadta a RÓNA IM Kft-nek, amely a TIVIZlG-ből alakult egyetlen társaság lett. 10 Ekkor már felerősödtek a természetátalakítást szorgalmazó nézetek. Vas Zoltánnak — a Tervhivatal elnökének vezetésével megalakították a „Tiszántúl Természetátalakítási Tanács"-ot (TTT). 11 Az építés körülményeit, a hadifogoly tábor történetét Görbedi Miklós tiszalöki tanító — mint szerző — „1020 nap az őrtornyok árnyékában"c. könyvében írta meg. A tábor helyén 1989. október 4-én emlékmű épült.
