Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
kockázatot jelentettek a töltések védelmi rendszerében, ezért ezek egy részét fokozatosan szivattyútelepekkel egészítették, ill. cserélték ki. Elsőként - 1900-ban - a 3,16 m 3 /s teljesítményű gőzüzemű Borz I.-es szivattyútelep épült meg Bucsánál. Ezt követte 1916-ban a püspökladányi határban az 1,2 m 3 /s-es Alsófutaki-, majd (ugyancsak Bucsánál) a Hamvasi szivattyútelep 1926-ban 3,2 m 3 /s kapacitással. Ezeket a szivattyúkat még a gőz hajtotta. Már benzin üzemmóddal és 0,15 m 3 /s teljesítménnyel épült 1916-ban Püspökladánynál a Kiskunlaposi szivattyútelep. A Társulat működési területébe a Nádudvartól és Nagyivántól délre fekvő, a Hortobágy és Berettyó mentén Mezőtúrig terjedő azon térséget vonták be, melyek egyrészt a Sebes-Körös árvizeitől Mezőtúrnál 36 , másrészt a Hortobágyon lefolyó nagymennyiségű belvizektől voltak veszélyeztetve. A működési terület nagysága 38 741 ha volt, délről a Hármas-Körös, nyugatról, északról és keletről fennsíkok határolták. Székhelye Karcagon volt, ügyeit kilenctagú intézőbizottság irányította. Miután a főcsatorna 1897-re elkészült, nem volt már szükség a kormánybiztosi irányításra. Ennek megszűntével helyreállt a Társulat önállósága. Tekintettel azonban arra, hogy a Társulat belvízi ártere öt ármentesítő társulat működési területe is volt, már ekkor felvetődött, hogy a megépült műveket az érintett társulatoknak átadva befejezik működésüket. Erre azonban még majd két évtizedet kellett várniuk! Noha 1897-ben azt is elhatározták, hogy — a szétosztási eljárás befejeződésétől függetlenül, - minden építkezést és megkezdett ártérfejlesztési munkát beszüntetnek, az 1919-es árvíz után a kormányzat utasította őket 1897-ig kiépített töltéseiknek a legnagyobb árvízszintet 1 méterrel meghaladó emelésére. Végül 1926-ben a társulat megépített védműveit átadta az érdekelt öt társulatnak, ezzel működését befejezve a „Hortobágy-Berettyóvidéki belvizeket szabályozó társulat" megszűnt. A Társulat érdekében hathatósan munkálkodtak: MAGYARY-KOSSA Géza, RANK Dezső, BÁRCZI Vilmos. A Közép-Tiszántúl területén működtek még kisebb lecsapoló társulatok is. Ilyen volt az 1898-ban, Debrecenben megalakított Pecze-ér Lecsapoló Társulat. TevékenyséA Közép-Tiszántúl kis társulatai Vályi Béla 1901-es térképén A Körösök árvizének kizárására ideiglenes torkolati fazsilipet építettek, amelyet 1896-ban egy 10 m szabadnyilású betonzsilippel váltottak fel.
