Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
Kernyei szivattyútelepet. 194l-ben építette a Társulat a Felmentői szivattyútelepet Nagyrábénál, a Berettyó jobbpartján 1,0 m 3 /s teljesítményű dízel üzemre. Az 1940-es esztendő az egész országban a rendkivül csapadékos három év elejét jelentette. A márciusban kialakultz árvíz egyes mércéken megközelítette az 1919. évi legmagasabb értékekekt, a Sárrét-Szeghalom közötti szakaszon pedig meg is haladták azt. 27 Trianon után a Társulat székhelye ismét Debrecen lett 1941-ig. Ekkor visszaköltözött Nagyváradra, majd 1945-ben Berettyóújfaluba. 1948-ban itt érte az államosítás. A társulati érdekeltség területe magalakuláskot még alig érte el a százezer katasztrális holdat. Az ártér azonban, — melyet a műszaki ártérfejlesztés érintett, — ennek háromszorosa volt. A műszakilag meghatározott és az - 1920 utáni ország területén maradt — ártérfejlesztéssel érintett területek művelési ágankénti megoszlását és a szabályozás által történt változást az alábbi táblázat mutatja: Művelési ág 1860-1870 1860-1870 1930 1930 Művelési ág kh % kh % Szántó 145 151 44.7 223 130 68.7 Rét 47 817 14.7 16 194 5.0 Legelő 85 417 26.3 63 110 19.4 Kert, szőlő, erdő 3 283 1.0 5 449 1.7 Nádas 14 320 4.4 670 Földadó alá nem eső 28 905 8.9 16 340 5.0 terület Összesen: 324 893 100 324 893 100 A táblázatban a művelési ágak változása önmagáért beszél, és a Berertyó-völgy népének hét évtizedes áldozatos és költséges munkájának eredménye. A Társulat mérnökei közül feltétlen meg kell említeni VARGA (VARGHA) Jánost, HUSZÁR Mátyás fiatal munkatársát, aki az első felelős magyar kormány 1848-ban történt megalakulása után a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumban a Hajózási Osztály vezetője volt, s később két évtizeden át dolgozott a Társulatnál. A 19. századvég elnökei közül emlékeznünk kell NADÁNYI Miklósra, aki a legválságosabb években is össze tudta tartani a Társulatot. A századforduló mérnökei közül pedig KORBÉLY Józsefre, aki 1888. november 1-én került a Társulathoz, s közel fél. évszázadon át, - 1937. szeptember 30-án történt nyugdíjazásáig — a Társulat alkalmazottja volt, előbb mint szakaszmérnök, később helyettes osztálymérnök, majd vezető főmérnök, 1921-től pedig a Társulat igazgató főmérnöke. A Társulat érdekében különösen sokat tettek még a már említetteken kívül gr. ALMÁSSY Imre, MÁRTON Károly, gr. KORNISS Károly, gr. BETHLEN Pál, KOVÁTS Béla, TATÁR Zoltán, SZILÁGYI Zsigmond, RÁTH Elemér, KOVÁTS Dániel Géza, KENDERESSY Gábor, Kiss György és MIHÁLIK Ferenc. Az áradás idején volt egy kellemetlen epizód is, amikor a Berettyó Ér deltájában román területről váratlanul lezúdultak az ott rendezetlenül maradt külvizek. Kisebb, bár értékes terület került Pocsaj térségében a víz alá, amelyet csak júniusban, az Er töltésének átvágásával lehetett megszabadítani a víztől.
