Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése
26-án Polgárra mentek át. Itt felolvasták és helybenhagyták a Társulat ügyvitelét, megválasztották a társulat adminisztratív és műszaki vezetőit. Másnap Dobra mentek, ahol az urkomi magaslaton a hagyomány szerint Széchenyi első kapavágásával ünnepélyesen megkezdődtek a Tisza szabályozásának munkái. Ez a VÁSÁRHELYI terve szerinti 55. sz. átvágás volt, s a Dob-Szederkény közötti csatorna kiásásával egyidejűleg megkezdődött a bal parti töltés építése, melyet ma is Széchenyi-gátnak neveznek. SZÉCHENYI naplója szerint gyönyörű idő volt. A munka megkezdése után Polgárra mentek át, ahol a templomban így könyörgött: "Istenem, minden a kezedben van! Adj nekünk szerencsét, mert a mi tudásunkkal és ellentéteinkkel semmit sem fogunk elérni. Amen. " Ezt követően Szent-Margita pusztán át Tiszafüredre ment. 27-én itt találkozott a község hírhedten maradi földbirtokosával, JÓZSA Gyurival 13 „Azt kérdi: Tulajdonképp minek akarjátok azt az átvágást? Megmondom — szégyenlenék hazudni — mert legalább 3000forintot kapunk a holt tiszábul halászat bért. " Tiszafüreden megtekintette az építés alatt levő átmetszést és sikerült megegyeznie a közbirtokosággal. Ugyanez 29-én Tiszabőn nem sikerült. Innen Szentesre utazott. A szentesiek és a csongrádiak saját költségükön, a központi társulattól függetlenül akarták a munkákat elvégezni. Erre az engedélyt megkapták. Innen Szegedre ment, itt a Csongrádi Társulatot hívta össze, s ahová eljött a csanádi püspök is. A gyűlés itt is zavaró momentumokkal kezdődött, SZÉCHENYI el is hagyta az üléstermet, fohászkodott Istenhez, hogy adjon világosságot neki, aki — mint írja - meghallgatta, egyszerre minden világos lett előtte, visszament, s a jelenlevők elfogadták javaslatát. Elhatározták, hogy az addig végzett munkákat abbahagyják, s ők is csatlakoznak a Csongrádi Társulathoz. Ezt követően meglátogatta a Bács megyei koronabirtokokat, de itt egyelőre nem tudta a munkákat beindíttatni. Aztán felkereste a Csajkás Kerületet, ahol ígéretet kapott arra, hogy a haditanács engedélye esetén ők is csatlakoznak a Csongrádi Társulathoz. 14 Szeptember 14-én érkezett vissza Pestre. 40 napos útja alatt hihetetlen nagy munkát végzett, hiszen fáradozása eredményeként hét helyen indult meg a munka. A szeptember 20-iki választmányi ülésen sikerült az igazgatói posztra megnyernie KOVÁCS Lajost, akivel mindvégig nagy egyetértésben dolgozott. A következő évi munkára 1 millió forint kölcsönt próbált szerezni, 1847. március 13-án kérte APPONYI főkancellár közbenjárását a kölcsön ügyében. Ismét tárgyalt a bankokkal, APPONYI pedig megnyugtatta, a kölcsönt biztosítani fogják. 15 Az 1847. március 21-i nagygyűlésen több kérdés is napirendre került. 22-én SZÉCHENYI is felszólalt, s előadta, hogy a társulatnak magasabb szempontból kell felfogni a szabályozás kérdését, nem lehet kicsinyesnek lenni, együtt-tartásra és fokozott buzgalomra van szükség. A nagygyűlést követő választmányi ülésen már látta, hogy még csak most kezdődnek az igazi nehézségek. Fontosnak tartotta, hogy az érdekeltek az eseményekről mindig pontosan tájékozottak legyenek, ezért nem csupán a helytartótanács által 1847. március 16-án 11.313 sz. alatt jóváhagyott alapszabályt Jókai „És mégis mozog a föld "-jenek Csollán Berczijével azonos. Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István naplói. Bp., 1925. V. köt. 415-435-p. Viszota id. mü VI. köt.
