Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése
Azt is kifejtette, hogy amíg az ősiség bizonyos módosításokon nem esik át, addig nem fejlődhet ki olyan lakosság, amely többet dolgozik és ennek következtében tisztes keresetre szert téve, többet is fogyaszt. Részletesen foglalkozott a szervezettel is; egy központi irányító szervezet, egy végrehajtást is irányító szervezet, egy végrehajtást is irányító központi technikai igazgató, de annyi magántársulat, ahány egybefüggő vízszerkezetet képez a Tisza-völgy. Fontosnak tartotta a kormánnyal a harmonikus együttműködést, mert a külföldi bankházak csak a kormány kezessége esetén adnak kölcsönt a megvalósításhoz. 1846. január 19-én, Pesten megkezdődött a Tiszavölgyi Társulat alakuló közgyűlése. A jelenlevők elfogadták SZÉCHENYI javaslatait, megválasztották a Társular választmányát és vezetőségét. Első elnöke gr. KÁROLYI György lett, a műszaki igazgató pedig VÁSÁRHELYI Pál. Aláírták a Társulat Szerződvény-ét (alapszerződését) 7 , melyben az alapítók kötelezettséget vállaltak az előnyök arányában a költségek viseléséte, s arra, hogy az esedékes pénzösszegeket pontosan befizetik a társulat pénztárába. Különösen fontos a Szerződvény 7. pontja, amely leszögezi, hogy a szabályozás fogalmába beletartozik a teljes Tisza-völgy, az ott levő mocsárok, s ezeknek nemcsak rendezésére, korlátozására, lecsapolására vállalkoznak, hanem „az egész tiszavölgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítása '-ra, tehát az öntözésre is. A Szerződvényt Debrecen sz. kir. Város részéről a város főbírája, POROSZLAI Fridrik írta alá, későbbi időpontban, mert az aláírásnál tett megjegyzés szerint 1846. július 2-án kapott meghatalmazást a várostól. Vele együtt többen is csak utólag csatlakoztak a Szerződvényhez, így az angyalházi puszta közbirtokosainak képviseletében Kiss János, a közalapítványú püspökladányi uradalom részéről ZÁBRÁCZKY Antal, a hajdúnánási városi közbirtokosok meghatalmazottjai: KOVÁCH Sámuel és MOLNÁR György, Hajdúböszörmény város megbízottjai: KÖVÉR György és CSIHA Károly. 8 Amíg SZÉCHENYI a szervezési és pénzszerzési munkát fáradhatatlanul folytatta, addig VÁSÁRHELYI éjt nappallá téve dolgozott az általa készített és 1845. június 8-án benyújtott, - elveiben már elfogadott, - „Előleges javaslat" részleteinek kidolgozásán. Elkészített terve „A Tisza folyó általános szabályozása" címen került a Társulat Választmánya elé, s azt VÁSÁRHELYI, a március 25-i ülést követően, több napon át ismertette. A sorozatos üléseken folyó viták azonban felőrölték szervezetét, álláspontját védelmezve az április 8-i ülésen szívrohamot kapott és még azon éjszaka meghalt. A Társulat „Szerződvényét"és alapszabályait Széchenyi azonnal bemutatta a nádornak, február 18-án pedig határozott hangú emlékirattal a király elé terjesztette:„Magyarországon egy nagy magántársaság alakult, mely felséged védelméért esengve a Tisza-vidék szabályozását tűzte ki célul, mint ahogy ez a Magyar Királyi Helytartótanács által beküldött és általam ezennel átnyújtott iratokból kiderül... A kérdéses szabályozás előirányzott költségei 6 milliót tesznek ki, ezzel szemben 2-3 millió hektár túlnyomórészt legjobb minőségű talajt nyernénk, úgy hogy a költségekhez képest a várható nyereség a legragyogóbb arányt mutatja... a kormány... véleményem szerint habozás nélkül jelentse ki, hogy kölcsönözni óhajtja a szükséges 6milliót... "Beadványa nem maradt eredménytelen. A következő választmányi ülésen már örömmel jelentette be, hogy a király közbenjárására három bankház máris megnyitott 400 000 ezüst forintnyi hitelt. Ezen felül ugyancsak az udvar elrendelte, hogy a só alapból a szabályozás tartama alatt minden évre 100 000 forintot a szabályozás költségeire különítsenek el, a királyi kincstár pedig megajánlott két évre 50 000 ezüst forintot. A munkák elkezdéséhez tehát rendelkezésre állt 550 000forint. Kovách S., id. mű III. mell. 19-21.p.
