Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

nek nevezték: Csipkészúg, Aranyszeg, Szigetzúg, Árokzúg, Vajdazúg, Járózúg, Isten földje, Köselyszeg, Nádasszeg, Kisszeg, Virágoszúg, Nagyárzúg, Bőtezúg, Fűzfászúg, Nagyhalomzúg, Nagylórézúg, Álmosszeg. Debrecen határának középső részén levő összes vízfolyás a Csere nyugati szélétől a hortobágyi Ökör- és Juhföldig, - mind a Köselybe ment. így a Kondoros mellékágai, a Tócó, az Ágod, Zsong és Vérvölgy-i vízfolyások. De a Kösely veszi fel a Pece-ér, a Kadarcs, az Ürmös-ér, a Korpád-ér és a Rendek-ér vizét is. A Kösely partja mind a népvándorlás, mind pedig a honfoglalás után sűrűn lakott volt. Régi térképekről a Kösely mellett 40 névvel megjelölt és 11 névtelen halmot találunk. Középkorból származó oklevelek megőrizték a ma is meglévő Szovát, Ebes, Szoboszló és Nádudvat nevén felül az elpusztult Köteles, Szigetegyháza, Korpád, Sétér, Miséte, Szentiván, Szentágota középkori magyar települések emlékét is. Debrecen város levéltárában a Kösülyszeg elnevezéssel a már korábban is említett SZILÁGYI Erzsébet-féle 1480. évi oklevélben találkozunk.

31 A Kösely folyása a szováti határban egyesült Kondoros és Tócó vizétől számítva a hortobágyi torkolatig 85 km. Esése csekély, kilométerenként átlagosan 14 cm. Ezért is írta róla ARANY János, hogy „Hallgat, mint a Kösi malma Szoboszlón"

i2 A Kösely veszi fel az elepi határban a Pece-eret, mely az ondódi, hegyesi és elepi puszták lösztalajába vájta medrét. A Pece-ér a macsi puszta délnyugati részén két ágból indul, elébb déli, majd nyugati irányt követ, az elepi Vajda-laposon elposványosodik és a Büdös-éren keresztül szivárog be a Köselybe. A vízfolyás hossza 28 250 m. Az Anjoukor elején még két kőtemplomos falu is létezett a partján, a fegyverneki és a hegyesi egyház.

33 Kelet felé haladva a Hortobágy vízrendszeréhez tartozik még a Tócó és a Kondoros. A Tócó völgye az Árkus, a Hortobágy és a Kadatcs völgyéhez hasonlóan egy „hajdankori nagyszerű folyam beiszaposodott medre gyanánt tűnik fel".

34 Ez a folyam valószínűleg az északkeleti Kátpátokban eredő Ondova volt. Több ágból ered a hajdúböszörményi határban a Hajdúsági löszháton. A debreceni Köntösgátnál és a Tócóskertnél medre még szélesebbre tárul. Eddig a vízfolyást Kis-Tócónak, ettől kezdve pedig Nagy-Tócónak nevezték. Itt az O-gátnak nevezett régi vízszorító töltések még ma is felismerhetők.

35 A Tócó, a többi vízfolyással ellentétben, felső szakaszán aránylag elég gyors (esése 2,15 m/km), Debrecen mellett lassul (0,434 m/km), Debrecentől délre a Szepes pusztán valamelyest gyorsul (0,834 m/km). Mivel Debrecen város területe 3-14 m-rel magasabb a Tócó völgyénél, minden szenny és csapadékvíz ebbe a mederbe folyt, a nagyobb víztömeg miatt is növekedett meg sebessége a vátos alatt. A Tócó a 18. században olyan bővizű volt, hogy vízimalmot is hajtott, sőt 1772 körül második vízimalmot is építettek rajta a Böszörményi úton levő Új-gátnál. A Tócó völgye a kőkorszaktól kezdve sűrűn lakott volt, mert minden nép megtalálta a megélhetéséhez szükséges feltételeket. A közelében lévő Józsa-szentgyörgyi Csege-halom táján, - amely a hajdúsági löszhát legmagasabb pontja - lelték meg a világhírűvé vált bronzkincset. A magyarság is Debreceni Levéltár. Elepi iratok. 1. v. Dipl. gyűjtemény 276. Zoltai id. mű 21.p. Anjou-kori oklevéltár I.köt. 236.p. 1311. A jégkorszak nyomai Magyarországon. Természettudományi Közlöny, 1875- VII. 465

p.. Debreceni Levéltár, Térképgyűjt. 80. A térképet a 19. sz. elején készítették.