Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
érzékeltetjük, milyen beavatkozások történtek az említett célok érdekében. Hajdú böszörm ény A város rendezettsége ellenére az 1970-es évek elején rendkívül elhanyagolt volt a település északi részén fekvő fürdő és környéke, a hozzá csatlakozó vályogvető gödrök sokaságával, amelyekből egykor a város épült. Mivel kiépítetlen volt a kitűnő löszháti terület vízrendezése és megoldhatatlannak látszott a belterület magasabb szintű rendezése, a városi vezetők hosszú ideig tudomásul vették a megváltoztathatatlant. Legnagyobb gondként a kb. 2 hektáros fürdő területének rendezése, feltöltése jelentkezett. A megoldás első lépéseként - állami beruházásból - megépült a Brassó-éri-főcsatorna, s -társulati erő felhasználásával - a hozzákapcsolódó üzemközi csatornahálózat. Ezzel a munkával sikerült elvezetni a belsőségi belvizeket, valamint a fürdő használt vizét. A fürdő környékének rendezését pedig feltöltéssel oldották meg oly módon, hogy a kiemelt föld helyén egy 3 hektáros tavat alakítottak ki. A végeredményben 18 ha-os zöld felület és a tó a fürdő fejlesztésre olyan ideális feltételeket teremtett, amire korábban gondolni sem mertek. A vízrendezés második lépcsőjében a fürdő használt sósvizének elhelyezésére találtak megoldást. A Brassó-ér rendezetlen vonalvezetésű szakaszát új nyomvonalra helyezték, és megépítették a mintegy 7 ha kiterjedésű sósvíztározó tavat. Mivel a sósvíz tarozása vízvédelmi okokból elsődlegesen az öntözési idényben volt indokolt, ezért a tározót alkalmassá tették a kora tavaszi gyors olvadások idején időszakos belvíztározásra is. A fejlesztés harmadik üteme már a fásítás érdekében végzett tereprendezés jelentette. A teljes beruházás következtében nem csupán a jóléti területek növekedtek a városban, hanem lehetőség nyílott a fürdő szomszédságában 150 kertes családiház építésére is. Hajdúnánás Hasonló céllal folytattak vízrendezési munkákat, ahol a beavatkozás a fürdőfejlesztés mellett egy 30 ha-os vízfelületet, sportpályákat és egy hozzávetőlegesen 150 ha-os erdőt eredményezett 26 . Püspökladány Az akkoriban „már nem falu, de még nem város" jellegű nagyközség közepén végighúzódó „Ördögárok" nádasai a 19. század Sárrétjét idézték. A település rendezetlen környezete azért alakult olyanná, mert házait a körülötte levő vályogvető gödrökből építették, s ezzel a terep felszínét összeroncsolták. Ezzel azután a terület elvizesedett, s akkori állapotában fásításra is alkalmatlanná vált. Püspökladány esetében is első lépés volt a településre érkező csapadék-külvizek elvezetése, s ezáltal a talajvízszint csökkentése. Ezzel lehetővé vált, hogy némi földfeltöltéssel házépítésre alkalmas területek szabaduljanak fel. További terepmunkával elérték, hogy a fürdő területén egy 3 ha-os felületű tó alakuljon ki, megteremtve a fürdő további fejlesztésének lehetőségét. Nem tagadható, hogy az elvégzett munkák is közrejátszottak abban, hogy Püspökladány később városi címet kapott. Berettyóújfalu esetében az volt a jellegzetes, hogy a vízügyi beavatkozás árvízi célú volt. A Berettyón végrehajtott közép- és kisvízi szabályozás eredményeképpen kedvezően sikerült befolyásolni a jeges árvíz levonulását, s a beruházáshoz kapcsolódóan több mint 600 lakás építésére alkalmas házhelyet alakítottak ki a Berettyó bal partján megvalósított Morotva-lakótelepen. Az alföldi településekre jellemző Hajdúnánás fásításának fejlődése. 1922-ben a településnek még nem volt erdeje, 1940-ben 20 ha, 1974-ben 385 ha erdeje volt, de ebből mindössze 75 ha volt jóléti erdővé alakítható. Ezt növelte meg az 1970-es évek második felében végrehajtott vízrendezési beruházás.
