Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
iparosítás kiterjesztésével a térségbe gyógyszerészeti, vegyészeti gyárak, üzemek települtek, amelyek - a nagymértékű vízfelhasználás mellett — jelentős szennyvíz- "(és szennyvíziszap) kibocsátók is voltak. A közép-tiszántúli régió szennyvízproblémáit növelték az élelmiszeripari üzemek is. A kezdetleges szennyvíztisztító telepeket az ipari kibocsátások végképp tönkretették, ezért földmedrű tárolókba helyezték őket, ahol egyrészt elpárologtak, de nagyobb teszt leszivárogtak a talajvizekbe. Az elmúlt 50 év alatt a földmedrű ipari és hígtrágya tárolók a felszínközeli készletek kb. 5-10 %-át tönkretették. Ha figyelembe vesszük a műtrágyák és növényvédő szerek korábban említett szennyező hatását (50 %), valamint a települési vízhálózatok kiépítése után beszivárgó szennyvizeket, amik további 10-20 % felszínközeli vízkészletet szennyeztek el, akkor szomorúan állapíthatjuk meg, hogy az ásott kutak által is használt vízkészletnek mindössze 15-20 %-a tekinthető tisztának. 3 A Közép-Tiszántúl vízgazdálkodásának állami irányítása 1948-ban megszüntették a Földművelésügyi Minisztériumban az V/A Vízjogi és az V/B Vízügyi Műszaki Főosztályt. Helyettük a közlekedési és postaügyi, valamint a földművelésügyi minisztetek közös felügyelete alá tartozó Országos Vízgazdálkodási Hivatal alakult. Ez a Hivatal, - mint főhatóság - 11 vízgazdálkodási körzetbe osztotta a folyammérnöki és a kultúrmérnöki hivatalokat, és a 6060/1948 sz. minisztertanácsi határozattal egyidejűleg államosított ármentesítő és belvízrendező társulatokat. Az intézmények egybeolvasztása két lépcsőben történt. Egy évig még a körzeten belül működött a kétféle mérnöki hivatal, s külön az államosítási társulatokból alakított ár- és belvízvédelmi kirendeltségek. A második lépcsőben megszűnt a szervek önállósága, s a vízgazdálkodási körzetek két osztályaként folytatták tovább tevékenységüket, mint Kultúrmérnöki és Belvízrendezési, valamint Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztály. Területünkön 1948ban alakult meg a Debreceni Vízgazdálkodási Körzet, VAZSONYI Ádám vezetésével. 1951. február 28-án ismét szétválasztották a vízügyi szolgálatot. A 12 vízgazdálkodási körzetből hivatalok váltak ki, a Debreceni Vízgazdálkodási Körzet árvízvédelmi és folyamszabályozási osztályából a Debreceni Árvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal, kultúrmérnöki és belvízrendezési osztályából pedig a Debreceni Kultúrmérnöki és Belvízrendezési Hivatal. Az előbbi a közlekedés- és postaügyi, utóbbi a földművelésügyi miniszter felügyelete alá került. Működésüket egybehangoló szerv az Országos Vízgazdálkodási Tanács lett. 1953. október 1-én állt helyre az egységes vízügyi szervezet. Az 1060/1953 (IX.30.) MT. sz. rendelettel ekkor alakult meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és 11 területi szerve 4 , köztük a Debreceni Vízügyi Igazgatóság. Az OVF felügyeleti Nem véletlen, hogy a nagyobb ipari üzemek ma már egyre nagyobb mélységbe fúrják kútjaikat, hogy tiszta vízhez jussanak. 1996-tól a kormányzet több évre ütemezett pÉnzösszegkkel megkezdte a sérülékeny vízbázisok diagnosztikai feltárását. A TIVIZIG területén 37 üzemelő és 3 távlati vízbázst jelölteki előzetes vizsgálatokra, amelynek 2003. évi eredményeképpen kiderült, hogy szinte mindegyik védelemre szorul, mert az eltelt fél évszázad alatt a felszíni szennyeződés lejutott a vízadó rétegekbe. (Béres Lászlóné szíves közlése) Az OVF, 111955 sz. utasításával 1955. január 15-ével tizenkettedik területi szervként létrehozta a Bajai Vízügyi Igazgatóságot.
