Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

A záró cikkely Állandó Műszaki Bizottság felállításáról rendelkezett, melynek feladatául szabta e megállapodások kezdeményezését a vízügyi rendelkezések egységessé tétele érdekében, valamint a hajózással kapcsolatos kérdések tanulmányozását. E fejezet tételei a Duna-menti államok kormányainak kölcsönös együttműködését tételezték fel, a háború utáni nemzetközi helyzetben azonban az érintett országok külpolitikai kapcsolataiban ez nehezen érvényesült. A vízkárelhárítási problémákra visszatérve tudni kell, hogy az árvédekezés a történelmi Magyarországon működő társulati láncolat esetében sem volt katasztrófamentes, de az új helyzetben - főleg az Alföld vidéke nagymértékben ki volt szolgáltatva az utódállamok vízügyeket komolyan vevő, vagy éppen elhanyagoló magatartásának. A megosztott vízi társulatok helyzetét az állami vízügyi szolgálat akkori főnökének, TELLYESNICZKY Jánosnak tanulmánya alapján tekintjük át. (TELLYESNICZKY, 1928) A miniszteri tanácsos szerint az árvédelmi helyzet sok problémával terhelt, de régiónként változó az összkép. Az osztrák-magyar szakaszon például a Rábaszabályozó Társulat vízi művei teljes egészében megmaradtak, s a Lajta Vízrendező Társulat árterének kezelése túlnyomó részben a Rábaszabályozó Társulat hatáskörébe került, a vízhasználatok érintetlenül magyar kézben maradtak. A magyar-csehszlovák határra eső művek fenntartását sikerült arányosan megosztani, ugyanakkor azonban annak következtében, hogy mind a Tisza, mind a Bodrog folyása a magyar részeken a csehszlovákiai részekhez képest alsóbb fekvésű, árvédelmi helyzetük a töltések megosztottsága folytán bizonytalanná vált. A magyar-csehszlovák-román határ területén a Tisza és a Szamos között fekvő árterületeken a Szamos mentén meglévő töltések az árvizek ellen kellő védelmet jelenthettek, ugyanakkor a magyar terület kelet és részben észak felől védtelen volt, melyet a Tisza, a Túr és a Batár vizei évente elárasztották. Itt a védelmet a Túr-csatoma megépítése szolgálta volna, de a háború idején ennek csak a torkolati szakasza készült el. Az új helyzetben az okozott gondot, hogy a további építésben a csehszlovák fél csak kevéssé, a román fél pedig egyáltalán nem volt érdekelt. A Szamos bal parti részen a töltések megosztottsága folytán az alsóbb fekvésű magyar területek árvédelme a román társulati rész felkészültségének és ráfordításainak függvénye lett. Ráadásul - TELLYESNICZKY János megállapítása szerint - e részek árvédelme