Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

AZ ÁLLAMI VÍZÜGYI SZOLGÁLAT ÉS A TÁRSULATOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN Az első világháborút követő évtizedekben a vízügyi szolgálat fogalma kiegészült, pontosabban fogalmazva - teljessé vált. A társulatok feletti állami ellenőrzés olyan fokot ért el, hogy a társulatok - a dolgok természeténél fogva - immár a magyar vízügyi szolgálat részét képezték. A vízügyi szolgálat állami irányítása a Földmívelésügyi Minisztérium kezében volt. (A Kereskedelemügyi Minisztériumnak az akkor még kisebb jelentőségű vízellátás-csatornázás területén voltak felügyeleti jogosítványai, valamint az ármentesítő társulatok szivattyútelepeinek gépészeti berendezéseivel kapcsolatosan volt engedélyezési jogosultsága.) A Földmívelésügyi Minisztériumban a vízjogi csoport és a vízügyi műszaki csoport foglalkozott a hazai vízimunkákkal. A vízjogi csoport (a minisztériumi besorolásban az V/A főosztály) elsősorban a társulatok felügyeletével, az árvízvédelem közigazgatási szervezésével, a vízjogi törvények végrehajtásával és betartatásával, az állami kezelés alatt nem álló kisebb folyók rendezésével kapcsolatos törvény végrehajtásával, és még sok egyéb, elsősorban törvényességi, jogi feladat megoldásával foglalkozott. A vízügyi műszaki csoport (ennek az V/B főosztálynak volt a főnöke SAJÓ Elemér) felügyelete alá tartoztak folyammérnöki és kultúrmérnöki ügyosztályok. A folyammérnöki ügyosztály keretében nemcsak a folyammérnöki ügyekkel, hanem a nemzetközi vízügyi kapcsolatokkal, valamint a vízrajzi tevékenységgel is foglalkoztak. Közvetlenül az ügyosztály főnökének felügyelete alá tartozott még a Balatoni Kikötők Felügyelősége és a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége. A minisztériumban a folyammérnöki ügyekkel 5 kerületi felügyelő foglalkozott. Közülük kettő a dunai, három pedig a tiszai kerületekért volt felelős. Összesen 9 folyammérnöki hivatal működött akkoriban a Tisza és a Duna völgyében (Győr, Budapest, Baja, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Szolnok, Szeged, Gyula). A kultúrmérnöki ügyosztály tevékenységén belül, a klasszikus kultúrmérnöki feladatok mellett a halászati ügyek és az öntözés témaköre kapott kiemeltebb szerepet.