Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGYI TÓGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE

A levél további részében kérik a további invesztíció alóli mentesítésüket.

151 Az éves haszonbér az 1930-as években 15 000 pengő volt.

152 Egyébként ezekben az években igen sok gond voit a bérlettel. A várost is érték támadások, s maga a város törvényhatósági bizottsága is kénytelen volt megállapítani 1935. április 13-án (40225/1935 II. sz.), hogy a Magyar Tógazdaságok Rt. a szerződésben vállalt kötelezettségeinek nem mindenben tett eleget.

153 Ugyanakkor azt nem emlegették, hogy ezekben a nehéz években a tógazdaság évente 400 embernek adott munkát és megélhetést. (27. ábra). A világgazdasági válságot követő fellendülés után az 1930-as évek második felére kedvezőbb lett a haltermelés helyzete is. A háborús konjunktúra pedig még nagyobb lendületet adott a haltenyésztésnek. A gazdasági lehetőségek tetőfokán, éppen az őszi lehalászás kezdetére érte el a háború vihara a Hortobágyot, ahol 1944. október 9 és 19 között a második világháború egyik legnagyobb páncélos csatája dúlt. A háború, majd a minden rendet és törvényt nélkülöző helyzetben bekövetkezett fosztogatások szinte teljesen tönkretették a gazdaságot. Elmaradt az ívatás, a feleltetés, s 1945-ben szintp a nulláról kellett indulnia a haltenyésztésnek. A konszolidációt követően azonban mind a város, mind pedig a Magyar Tógazdaságok és Haikereskedelmi Rt. megkezdte a háborús károk helyreállítása és a haltermelés megindítása érdekében a szerződés helyzetének tisztázását. Az 1927-ben meghosszabbított szerződés határideje ugyanis 1946. április 30-án lejárt. Ezért 1946. augusztus 8-án új haszonbérleti szerződést kötöttek. A szerződés tárgya 2988 kh 1576 n-öl területű ingatlan bérbeadása volt, melyből 2297 kh 800 n-öl tófelület, 570 kh legelő, 121 kh 776 n-öl telelő, tanya, út, töltés és árok terület volt, valamint a lecsapoló és tápláló csatorna által elfoglalt terület, a tiszakeszi szivattyútelep és a hozzátartozó szántóterület, melyek addig is a haszonbérlemény tárgyát képezték, a rajtuk lévő épületekkel, s a haszonbérlő által haltenyésztés céljára eddig is gyakorolt használati és szolgalmi jogokkal. A szerződés időtartama 1946. május 1-jétől 1961. február 28-áig, 14 év és 10 hónapig terjedt. A haszonbérlet feltételei szerint fizetendő az 1946. május 1. és 1948. február 28. közötti időben 100 q 1948. március 1. és 1951. február 28. között 125 q 1951. március 1. és 1956. február 28. között 150 q 1956. március 1. és 1961. február 28. között 180 q darabonként 1-2 kg súlyú élőpontynak - Budapesten az esedékességi időpontot megelőző hónapon keresztül hivatalosan jegyzett, vagy hitelesen megállapított nagybani árfolyam szerinti - átlagos készpénzbeli egyenértéke, fuvardíjra, költségekre, kockázatra és nagykereskedelmi haszonkulcsra eső 30% levonásával. Budapesti jegyzés hiányában a helyi piaci, vagy a hatósági árakra vonatkozó havi átlag az irányadó. Az évi haszonbér egy összegben, december 24-én esedékes. A szerződés szerint joga volt a városnak az összeg helyett halat kérni. A bérlemény kockázatát (fertőzöttség, stb.) a bérlő viselte. Rögzítették azt is, hogy a korábbi haszonbérleti szerződésben megállapított és a korábbi okiratokban részletesen előírt építkezéseknek bérlő nem mindenben tett eleget, viszont a haltermelés érdekében olyan létesítményeket is épített, melyek a szerződésben nem szerepeltek. A város ezért egy éven belül szakértőkkel megvizsgáltatja, hogy a bérlő mely kötelezettségének tett, ill. nem tett eleget, s ezek alapján állapítja meg az elvégzendő munkálatokat. A területen lévő létesítmények fenntartása bérlő kötelessége. Mivel vízjogi engedélye még ekkor sem volt a tápláló főcsatornának és a lecsapoló csatornának, a bérlöt kötelezték, hogy az engedélyezéshez szükséges terveket készítse el és a város nevében kérje meg. Haszonbérbeadó fenntartotta magának azt a jogot, hogy a tógazdaságban tárolt iva-