Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Hortobágy folyó két partján elterülő tükörsima területet évezredekkel ezelőtt a keletről nyugat felé vándorló Tisza alakította. A korábban ligetes terület halakban bővelkedő vízfolyásai kedvelt szálláshelyei voltak a népvándorlás népeinek, majd 1100 év óta a magyarságnak is. Az apró falvakkal és egyházas közöségekkel sűrűn beépült medence települései változatos történelmük során a XVI. század végére teljesen elpusztultak, s a magyarság török hódoltság alatti tragédiáját ennek a területnek a sorsa bizonyítja leginkább. Az elpusztult terület erdeit a török kiverése után nagyrészt kiirtották, s a pusztává vált medence jelentős részét Debrecen városa szerezte meg. A Tisza nagyvizei a szabályozás előtt elöntötték a medencét, mely sokszor frissítette fel a puszta növényvilágát, melyen számtalan ló, szarvasmarha, juh és sertés legelt. Több alkalommal viszont kifejezetten káros volt, mert az áradás nem mindig akkor jelentkezett, amikor kellett volna, s ez az állattenyésztésnek mérhetetlen károkat okozott. A Tisza múlt század közepén végrehajtott szabályozása, majd a medence vízrendezése után a terület az aszályokra érzékenyebbé vált. A szabályozás után megcsappant a Tisza addig közmondásosán gazdag halállománya is. A múlt század végén, s századunk elején egyre intenzívebben kezdte foglalkoztatni Debrecen városát a Hortobágy puszta hasznosításának kérdése. Évtizedekig tartó tudományos vita után végül 1913-ban legelőöntözés helyett a legrosszabbnak minősített 3000 kh-on szikes halastavak építését határozták el. Nehéz körülmények között, az első világháború alatt megépültek az „öreg tavak", melyek akkor Közép-Európa legnagyobb mesterséges haltenyésztő telepének számítottak, s az innen származó termékeiket Európa számos országában meg lehetett találni. A ma már több mint három negyedszázados múlttal rendelkező halgazdaság átvészelte a második világháború megpróbáltatásait, s a háború' után kiépült halastavakkal együtt ma Európa legnagyobb mesterséges haltermelő telepének tekinthetjük, melyen hazánk haltermelésének 1/5-ét állítjuk elő. A halastavak a haltermelésen felül gazdag madárvilágnak adnak otthont, ami a korábbi években sok vitára adott okot a haltenyésztő üzem és Magyarország első természetvédelmi területe, a Hortobágyi Nemzeti Park között. Ma már úgy látszik, hogy a vita a privatizáció megindulásával megszűnik, mivel a halastavak jelentős hányada a Nemzeti Park tulajdonába kerül, s a természetvédelem és a haltermelés érdekei közötti ellentétet megfelelő együttműködéssel meg lehet szüntetni, mert a halastavakon élő madarak számát optimális szinten lehet tartani. A halgazdaság privatizációja most van folyamatban. Reméljük, hogy a Közép-Európában páratlan terület, melyet peremén két öntözőcsatorna fog közre, közepén pedig a Hortobágy folyó oszt két részre, megfelelő gazdálkodással, legelőöntözéssel, a halastavak korszerűsítésével és fejlesztésével, hazánk számára hamarosan nemcsak hasznos, a természet számára kedvező, hanem termálvizeivel és egyedülálló szépségével idegenforgalmilag is vonzóvá válik. Dr. Hámory Gyula vezérigazgató Hortobágyi Halgazdaság Rt.