Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGYI TÓGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE
Létesítési Értékelés érték 1946-ban . (Pengő) (p engő ) 386 416 193 208 250 434 250 434 102 960 102 960 Épületek 1916-ban építve, avulás 50% Földmunkák 417 391 m 3 0,60 P/m 3 teljes értékkel Betonmunkák 1287 m 3 80 P/m 3 teljes értékkel Gépek: tiszai nagyszivattyú 21 000 ehhez motor 41 000 3 db halastavi szivattyú 15 900 ehhez 3 db motor 39 000 Összesen: 116 9ÖÖ 50% avulás Apró felszerelések, sínek 50% avulással Összesen: 876 710 116 900 20 000 58 450 10 000 615 052 A számításnál figyelembe vették az első világháború alatt és után bekövetkezett inflációt, valamint a pénzértékváltozást (koronából - pengőre), s ennek megfelelően becsülték a beruházás teljes értékét 800 000 aranykoronára 1916. évi áron. Ezt az összeget számították át pengőre (876 710). Az avulás értékét figyelembe véve a 615 052 pengő 1946. évi érték 4% kamata 24 602 pengő, a legelő (Csúnya föld 3000 kh) bére évente 3 P/kh, vagyis 9000 pengő, a tárgyi értékek után számított haszonbér tehát 33 602 pengő, mellyel szemben a tógazdaság 1946 utánra 50 000 pengő évi haszonbérletet ajánlott fel. 146 A tógazdaság "ajánlatát 1930. június 21-én ad hoc bizottság vizsgálta. A haszonbért elfogadhatónak ítélték, az 1991-ig végrehajtandó beruházás 500 ezer pengős előirányzatát viszont többen kevésnek találták. 147 A haszonbérleti szerződést végül 1946. április 30-áig hasszabbították meg. 148 1929. október 19-én a Magyar Tógazdaságok Rt. közgyűlésén bejelentették, hogy a gazdaság az 1928-as csapadékszegény esztendő ellenére is igen jó évet zárt, mert az 1929. április 30-án lezárt 1928/29 évi mérleg szerint 252 741,66 pengő nyereséget értek el, s ebből 70 ezer db részvény után részvényenként 3 pengő, összesen — 210 ezer pengő — osztalékot fizettek. 149 Egyelőre ez volt a Magyar Tógazdaságok Rt. utolsó eredményes éve. Amint a következő két táblázat is bizonyítja, mely csak a Hortobágyi Tógazdaság adatait tartalmazza, - a következő öt év már rendre vesztesége volt. Minden valószínűség szerint a veszteséghez hozzájárult a világgazdasági válsághazánkat és az európai piacokat érintő hatása is. Minden esetre ettől kezdve öt éven át a tógazdaság állandóan a nehéz gazdasági helyzetet bemutató panaszokkal élt a város felé, a város viszont a karbantartási munkák elhanyagolásával vádolta a gazdaságot. A város megbízást is adott Hirsch Imre okleveles közgazdának, hogy adjon szakvéleményt a haszonbérlő gazdálkodásáról. A közgazda elsősorban azt kifogásolta, hogy a város a haszonbérleti szerződésben kikötött, s kedvező áron biztosítandó 600 q halat a tógazdaságtól drágán kapja. 150 A város azonban elsősorban a beruházások elmaradását kifogásolta. Ezekre a bírálatokra küldte el a Magyar Tógazdaságok Rt. 1934. október 12-én az 1930-as év 129 966,10 P-s, 1931 105 329,91 P-s, 1932 143 330,52 P-s, 1933 239 419,46 P-s és az 1934-es év 127 357,50 P-s veszteséget kimutató éves mérlegeit és azok mellékleteit. (74—79. old.). Természetesen ennek csak egy része volt az utolsó előtti évben készpénzveszteség, de a gazdálkodás ezekben az években kétségtelenül ráfizetéssel működött. Ezzel kapcsolatban érdemes figyelembe venni a veszteségekkel kapcsolatos magyarázatot, ahogy azt a mérlegeket kísérő levélben írják: „Fenti eredmények kommentárJaként rámutattunk arra, hogy azokban már tekintetbe van véve az 1930-ban 168 142,72
