Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGYI TÓGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE
A tógazdaság is készített egy 15 éves talajjavító és többlettermelési programot, amire a M. Kir. Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás 1928. szeptember 12-én 376/1928 sz. alatt szakvéleményt adott. A szakvélemény szerint elsősorban mészre, foszforra és szerves trágyára lenne szükség a talajjavításhoz és többlettermés eléréséhez. A kísérleti állomás számítása a következő: kat. holdankén és évente 2000 kh-ra évenként 2000 kh-ra 15 évre 1. Mészből 2. Rhenánia foszfátból 3. Szerves trágyából Költsége: Mészre Rhenánia foszfátra Szerves trágyára Összes költség: 0,66-6,66-ig q 0,40-0,80 q 6,66-20,0 q 100 000 P-től 210 000 P-től 150_000 P-től 460 000 P : tőT 1330-13 330 q 800-1 600 q 20 000-200 000 q 12 000-24 000 q 13 32—40 OOOq 200 000-600 000 q 1 000 000 P-ig 420 000 P-ig 450 000 P-ig 1 870 000 P-ig Várható halterméstöbblet fentiek eredményeként 40-100 kg/kh, ez 2000 kh-n 800-2000 q, 15 év alatt 12 000-30 000 q. A hal q-ját 125 pengővel számítva 1 500 000-3 750 000 pengő többletbevételt jelenthet 15 év alatt. A számítások ugyan becslésen alapulnak, minden következményt figyelembe véve, — pl. a mesterséges haltáplálék jobb hasznosulása, - a költségek megtérülnek, a talajjavítás pedig a program végrehajtása után érezhető hasznot jelentene. 144 A Magyar Tógazdaságok Rt-nek a városhoz beadott szerződéshosszabbítás iránti kérelmét engedélyezés végett benyújtották a Földmívelésügyi Minisztériumba. A miniszter 15014/1928. V. B. 4. sz. alatt hozzájárult a haszonbérleti szerződés meghosszabbításához és a döntést a városra bízta azzal az indokkal, hogy „A szikeseknek halgazdaság útján való megjavítása még nem mondható annyira tisztázottnak, hogy a megfelelő művelési mód felkutatása sok időt és kísérletet és nagy anyagi áldozatot ne követelne." U5 1928. november 2-án került a város közgyűlése elé a Magyar Tógazdaságok Rt. ajánlata a haszonbérlet idejének meghosszabbítása és a bérleti díj megállapítása ügyében. A Magyar Tógazdaságok Rt. ajánlata szerint a bérleti díjak fix összege a következő lett volna: 1924. november 1-jétől 1931. április 30-áig évi 8000 pengő. (Ez tulajdonképpen részben visszamenőleges díj lett volna), 1931. május 1-jétől 1946. április 30-áig 14 400 pengő. A gazdaság kérte 1946. április 30. után további 45 évre a szerződés meghosszabbítását, s kilátásba helyezte az esetben nagyobb beruházások megvalósítását. A város közgyűlése 715/24244-27280/1928. sz. alatt úgy határozott, hogy a kérelem ügyében a javaslat beható tanulmányozása után fog a törvényhatósági bizottság dönteni. A város és a tógazdaság között most már a vita a bérleti díj összegéről folyt. A gazdaság újabb ajánlata évi 25 000 pengő haszonbér volt, ezzel szemben a város 30 000 pengőt követelt. A tógazdaság az 1946. utáni évekre is tett ajánlatot, s hajlandó lett volna 1946. május 1-jétől 50 000 pengő évi haszonbért fizetni, s 45 év alatt 500 000 pengőt beruházni. Az ajánlat elfogadásához kiszámították a halastavak befektetésének értékét 1946. évi áron, a következők szerint:
