Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGYI HALGAZDASÁG MEGVALÓSÍTÁSA

Érthetetlennek találta a feljegyzés készítője, hogy a munkák ilyen mértékű lemaradása ellenére Czerdely a hadifoglyokat 1916-17 telére Debrecennek városi munkára felajánlotta.

110 A munkák irányítója ellen felhozott kifogásokat azért kívántuk részletesen bemutatni, hogy abból az építkezés 1916 végi készültségére következtetni tudjunk. Nem érdemes a feljegyzés készítőjével vitába szállni a körülmények ismerete híján, de minden valószínűség szerint a háborús állapotok - különösen a szállítóeszközök hiánya - voltak az anyaghiány okozói. Bizonyára nem volt könnyű faanyagot, cementet és betonacélt beszerezni. A hadifogoly munkaerő sem volt hasonlítható a bérmunkásokhoz, velük szemben kényszert nem lehetett alkalmazni, vasárnapi munkára nem voltak kötelezhetők és semmi érdekük nem fűződött az építkezések gyors befejezéséhez. Valószínű az is, hogy télen a hadifoglyokat nem lehetett hasznosan foglalkoztatni, ezért ajánlotta fel őket Czverdely a városnak, hiszen az előző télen (1915—16) is — fakivágáson — a városnak dolgoztak. Az viszont, amit a mulasztásokkal kapcsolatban a feljegyzés megemlít, kétségtelenül a munkálatok vezetőjének hibája. A feljegyzésből minden esetre megtudtuk azt, hogy 1916 őszére, - ha hiányosan is elkészült a szivattyútelep, a tápcsatorna, — most már a belvízcsatornák bújtatóinak átereszei is, - a tavak nagy része, s megkezdték a teleitetők és a tógazdaság épületeinek kivitelezését is. 1916. november 9-én tartott hetes bizottsági ülésen rögzítették a még hátralévő munkák elvégzéséhez szükséges összeget: 1. a tavak belső berendezése burkolatok nélkül 25 000 K 2. ötven teleltető 50 000 K 3. cselédlakások befejezéséhez 25 000 K 4. tiszti lakás, magtár 300 000 K 5. burkolás 80 000 K Összesen: 480 000 K Ezekre a munkákra rendelkezésre állt 25 000 korona készpénz (ami a 650 000 koronából megmaradt), kintlevőségekben és a még nem értékesített széna árában 20 000 korona, a hadifoglyok élelmezésére addig át nem utalt 18 000 korona, és a Haltenyésztő Rt-től kapott kölcsönből 20 000 korona, összesen 83 000 korona. Szükséges volt tehát a munkák teljes befejezéséhez még 400 000 korona kölcsönt felvenni. Ez az összeg, figyelembevéve a háború miatt bekövetkezett, - de addig még nem túlzott mértékű inflációt, elfogadhatónak tekinthető. A hetes bizottság a városi közgyűlés előtt is bejelentette, hogy a többletköltségek fedezésére 400 000 korona kölcsönt javasol felvenni.

111 A M. kir. földmívelésügyi miniszter 1916. december 6-án kelt 39025/1916 V/A sz. levelében értesítette a várost, hogy a kultúrmérnöki hivatal jelentette a halastóépítési munkák befejezését. Ennek felülvizsgálatára a miniszter december 19-ét és a következő napokat jelöli ki. A felülvizsgálat foganatosításával Vinnay Géza miniszteri osztálytanácsost, vízépítési kerületi felügyelőt bízta meg.

112 A bizottság az 1916. november 9-ei ülésen rögzített hiányok kivételével a munkálatokat befejezettnek tekintette. A halastavak, a tápcsatorna és a szivattyútelep befejezésének tehát 1916 decemberét tekinthetjük. (20. és 21. ábra). 1917. január 18—19-én a város és a Haltenyésztő Rt. is megtekintette a munkálatokat. A bizottságban a várost Grunner Lipót városi tanácsnok, dr. Magoss György tiszti főügyész, Aczél Géza főmérnök, Zöld József aljegyző képviselte, a Haltenyésztő Rt. részéről jelen volt dr. Dobránszky Béla, a részvénytársaság igazgatója, s részt vett a vizsgálaton Keleti Izsó kir. műszaki tanácsos. A vizsgálat ismét rögzítette a hiányokat, a szükségessé vált többletmunkákat, s megbízták Aczél Géza főmérnököt, hogy a hátralevő munkák költségvetését állítsa össze.

113