Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGYI HALGAZDASÁG MEGVALÓSÍTÁSA

hatatlanok, tehát hatástalanok maradtak. Végre 1888-ban megszületett a XIX. te, mely 1889. május 1-jén lépett hatályba. A törvény szerint a halászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka és a meder tulajdonosát illeti. Árvíz esetén a halászat azé, akinek földjét a víz elöntötte, de tiltva van a halaknak a mederbe történő visszajuttatását megakadályozni. A törvény különbséget tett zárt- és nyílt vizek között. Előbbiek csoportjába a mesterséges halastavak és az állóvizek tartoznak. Ezekben a halászat a tulajdonosoknak teljesen szabad. Korlátozás csak a nyílt vizekben van, mely kiterjed a halászat módjára és idejére. Aki halászni akar köteles halászjegyet váltani. Bizonyos - gazdaságilag fontos - halfajtákat tilos fogni ivás idején. Tilos napnyugtától napkeltéig halászni, s a rendeletben megjelölt eszközöket és módokat alkalmazni. Egyes — haszontalan - halfajok kiirtására a földmívelésügyi miniszter korlátlan halászatot engedélyez, elsősorban hasznosabb fajok meghonosítása érdekében. Ezen fajoknak, valamint a meglévő hasznos fajoknak szaporodására három éves halfogási tilalmat is elrendelhet. Sőt egyes területeket „kíméleti terekké" nyilváníthat, s ott megtilthatja azokat a tevékenységeket, melyek gyakorlása a halak ívását, vagy fejlődését gátolná. A halóvás mellett különösen fontos a törvénynek az a pontja, mely lehetővé teszi, hogy a szétdarabolt halászterületek egyesülhessenek, s azokon a helyi viszonyoknak megfelelő, gazdaságosan és racionálisan működő egyesüléseket, - társulásokat hozzanak létre.

93 Az 1888-ban alkotott törvényt 1925-ben a XLIII. tc. módosította. Az egyik fontos módosítás a hullámtéri anyaggödrök halászatának rendezésével foglalkozott, a másik, hogy a halgazdaságokat, - mint gazdasági vízhasznosítókat - egyenlő rangra emelte az öntözési vízhasználókkal, vagyis vízbeszerzéseiknél ugyanazok a kedvezmények illették meg a tógazdaságokat, mint korábban az öntözőgazdaságokat. A következő,-halászattal foglalkozó szabályozás az 1977. évi 30. törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról intézkedő 44/1977. (XII. 19.) MÉM rendelet volt. A rendelet szerint a halászati jog az államot illeti meg, kivéve a halászati termelőszövetkezeteket, a mezőgazdasági szövetkezeteket, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazatba sorolt gazdasági társulást, a használatában lévő földön létesített halastavon és rizstelepen, továbbá az állampolgárt a tulajdonában, használatában álló földön lévő vízen. Az állam a halászati jogot a horgászat érdekeinek figyelembevételével a rendeletben előírt feltételekkel átengedheti. A halászatra jogosultak kötelesek legalább öt évre szóló ütemtervet készíteni. A rendelet ezen kívül részletesen foglalkozott a halászati jog gyakorlásának általános kérdéseivel, a halállomány védelmével, a halászat korlátozásával, a hal szállításával, forgalomba hozatalával és telepítésével. A megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelő halászati törvény elkészítése napjainkban van folyamatban. A készülő törvény a halászó helyek koncesszióba adását helyezi előtérbe. A HORTOBÁGYI HALGAZDASÁG MEGVALÓSÍTÁSA Debrecen sz. kir. város közgyűlése 1912. március 28-án tárgyalta azt a szerződéstervezetet, melyet a Földmívelésügyi Minisztérium megbízásából a Debreceni M. kir. Kultúrmérnöki Hivatallal kívántak megkötni 3000 kh legelőöntözőtelep megépítése és üzemelése céljából. A szerződés teljes szövege a következő:

94 „Szerződés. üvíeCy egyfelől a m. kir. ((incstár l^épvisekttben a m. ícir. földmívelésügyi minister jóváhagyásánaJ(Jenntartasával a debreceni m. Iqr. ÍQiaúrmérnölQ. hivatal, másfelől 'Debreczen sz. ícir. város íeözössége képviseletében %pv ács József polgármester között a hortobágyi puszta egy részé-