Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
TERVEK A HORTOBÁGY HASZNOSÍTÁSÁRA
Az előirányzat szerint tehát egy kh-ra 42 forint befektetés esik. 69 Ez az ismertetés a Debreceni Gazdasági Lapok 1900. július 1-jei számában részletesebben is megjelent, a tárcát Vinnay Géza kir. főmérnök, a kerületi kultúrmérnöki hivatal vezetője írta. A cikkben az elkészített tervhez indokolást is füz. A dadái vízkivételt nemcsak a hosszú csatornán jelentkező nagy vízveszteség miatt nem javasolták, hanem azért sem, mert a Tisza medrében itt szükségessé válna egy fenékbiztosító építése is, ezenkívül a csatorna sok érdekeltet érintene, a csegei csatorna viszont szinte teljesen csak debreceni határon haladna. A 40 000 kh-ból azért csak 30 000 kh öntözését tervezik, mert a terület negyedrésze magasabban fekszik. A parcellákat azért tervezték 2000 kh-ra, hogy a legmélyebb területek se legyenek sokáig elöntve. Az öntözést a legtávolabbi parcellán kezdenék, s az elöntéssel így haladnának a főcsatorna folyásirányával szemben. A területet három dűlőre osztották, a dűlők között a választó a Hortobágy folyó és a Debrecen-Füzesabony közötti vasútvonal. Április 1-jétől szeptember 1-jéig két alkalommal öntöznének, az első pótolná a mindinkább csökkenő nedvességet, a második pedig az első öntözés hatását lenne hivatva fenntartani, ill. fokozni. Atiszacsegei vízkivételnél a Tisza legnagyobb emésztése 120 m 3 /s volt. A tervezett vízkivétel 4,5 m 3 /s, lecsapoló csatornának a Hortobágy-Berettyó főcsatornát tervezték, melynek vízhozama 1 m vízmagasság mellett 4 m 3 /s. Ez egyúttal meg is határozza a vízleadás nagyságát. Az első öntözés esetén ugyanis felmerülhet, hogy a főcsatorna telítettsége miatt a lecsapolt vizeket nem tudja befogadni, ezért az öntözésre kerülő terület alsó részére tározót terveztek, melyet halastóként lehetne hasznosítani. Ezenkívül a fölös vizeket be lehetne vezetni a karcagi I. sz. lecsapoló csatornába is, s ezáltal Karcag város élővízfolyást kapna. A kisebb csatornákat 1:3 rézsűvel tervezték, hogy az állatok át tudjanak rajtuk járni, a főcsatorna rézsűhajlása 1:1. A Tiszától a szivattyútelepig a töltés alatt átbújtatott zárt csatornát terveztek. A 4,5 m 3 /s teljesítményű szivattyútelepen 4,76 LE gőzüzemű erőgép működtetné a két körszivattyút. A tervezett emelőmagasság maximum 5,86 m. Ismertetésének végén Vinnay megadja a korábban már említett költségeket. 70 A Hortobágy hasznosításával azonban nemcsak a Gazdasági Egyesület és a város vezetősége foglalkozott, hanem magánszemélyek is. Bíró Géza a Debreczeni Újság 1901. évi 90. számában gazdasági szövetkezet alapítását javasolja. A Debreczeni Gazdasági Lapok szeptember 1-jei számában meg is érkezik a javaslatra a válasz. Elsősorban a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt tartják lehetetlennek szövetkezet létrehozását. Ugyanebben a számban Szűcs Mihály Debrecen mezőgazdaságával foglalkozva megemlíti, hogy a korábbi 70 000 jószág helyett ma a következő állatállomány legel a pusztán: Szarvasmarha: Tehén 5 753 db Tenyészbika 120 db Jármosökör 1 407 db Szűzgulya 969 db Fiatal bika 589 db Egy éven felüli tinó 2 514 db Tavalyi borjú 3 641 db Törzsgulya 130 db Ló: Tenyészkanca 1134 db Vegyes anyag 3 367 db Sertés: 2 352 db Juh: 24 97 4 db Összesen: "46 361 db A századfordulón a Hortobágyon éves átlagban csaknem 53 ezer jószág legelt. 71 Az állatlétszám csökkenése tehát korántsem volt olyan mértékű, ahogy azt általában beállították.
