Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

TERVEK A HORTOBÁGY HASZNOSÍTÁSÁRA

A „Legeltetési szabályrendelet'-et azért részleteztem, világos legyen előttünk, hogy a Hortobágy puszta hasznosítása a múlt század végén szinte minden debreceni polgárnak érdeke volt. Ez a folyamat különösen a század utolsó évtizedében gyorsult fel, amikor a Debreceni Gazdasági Egyesület, valamint annak folyóirata, a Debreceni Gazdasági Lapok egyre gyakrabban foglalkoztak a hasznosítás kérdésével. Az Egyesületbe kiváló szakemberek tömörültek, s nyugodtan mondhatjuk, hogy a városnak szinte társadalmi tanácsadó testülete volt, ahol a témákat tudományos alapon részletesen megvitatták, s javaslatokkal segítették a várost határozatai meghozatalában. Folyóiratukban pedig tájékoztatták az érdeklődőket az általuk tárgyalt témákról, emellett egyes kérdésekről kitűnő tárcákat írtak. A Hortobágy puszta öntözésének ügyével a Debreceni Gazdasági Egyesület választmánya 1894. szeptember 23-án foglalkozott Váczy János elnöklete alatt. A VI. sz. Debreceni Kultúrmérnöki Hivatalt Vinnay Géza, az Alsószabolcsi Társulatot pedig Dienes Barna ármentesítési vezető és Váradi Géza mérnök képviselte az ülésen. Ezt a megbeszélést további tárgyalások követték 1894. október 31-én és november 25-én. Ez utóbbi ülésen bejelentették, hogy a város 1000 forintot vállal a tervezési költségekből. Erre a bejelentésre érkezett 1895. március 14-én leirat Festetics Andor földmívelésügyi minisztertől, melyben közölte, hogy az FM a tervezési költségekre további 2504 forintot biztosít, egyúttal utasította a VI. sz; Kultúrmérnöki Hivatalt, hogy a tervek elkészítését kezdje meg.

67 1896. december 28-án először vetődik fel a Hortobágy egy részének halászati hasznosítása. Corchus Béla Kőbányáról ajánlatot tesz a városnak, hogy hajlandó lenne az öntözési tervek megvalósítása során létesítendő halastavakat 15-20 évre bérbe venni, kh-ként 6-10 forint évi haszonbérért. A tógazdálkodásban nagy tapasztalata van, mivel már évek óta foglalkozik haltenyésztéssel.

68 A földmívelésügyi miniszter megbízása alapján a Hortobágy öntözésének terve 1898-ra elkészült, s az abban foglaltakat a VI. Kerületi M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal 1898. június 11-én röviden ismertette. Az ismertetés bevezetőjében az ármentesítés utáni helyzetet vázolja. Általában megállapítja, hogy a Hortobágy vízzel történő ellátására a különöző természetű igények kielégítésére szánt tervek megvalósításához az ellentétes érdekek miatt az érdekeltek soha nem voltak összehozhatok. Ezért a tapasztalatokon okulva a Hivatal csupán a debreceni Hortobágy öntözési tervét készítette el a 78554/5.2.94. sz. miniszteri rendelet alapján a következők szerint: Öntözővíz szerzésre csak a Tisza kínálkozik akár duzzasztással, akár emeléssel. A tervben csak az emelést ajánlják a Csege-debreceni határon 13,5 km hosszú csatornán keresztül és csak 30 000 kh-ra, mert a többi terület a domborzati viszonyok miatt nem lenne gazdaságosan öntözhető. A dadái - legalkalmasabbnak tekinthető - vízkivételt nem ajánlják a csatorna hossza miatt (cca. 51 km), mivel a vízveszteség igen nagy lenne. A legeltetésre való tekintettel az árasztást igen nagy - 2000 kh-s parcellákon kívánják végezni. A parcellákon csörgedeztetéssel kapcsolatos árasztást javasolnak. A költségeket a következők szerint kalkulálták: 1. Csővezeték a Tisza folyótól a szivattyútelepig és a szivattyútelep a szükséges épületekkel 260 000 Ft. 2. Földmunka 3 424 634 m

3 20 kr/m

3 684 926 Ft. 3. Műtárgyak 245 165 Ft. 4. Idegen területek igénybevétele 23 320 Ft. 45 kr. 5. Épületek és jelzőművek 23 000 Ft. 6. Építésvezetés, felügyelet, ellenőrzés és előre nem látható kiadások 23 588 Ft. 55 kr. Összesen: 1 260 000 Ft