Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGY-MEDENCE SZABÁLYOZÁS UTÁNI HELYZETE: ASZÁLY, SZIKESEDÉS

kedvezőilen irányban tolódik el. így áll elő az a sajátság, melyet közismerten szikesnek nevezünk."

35 „Ha... a szikesítő alkálisókat tartalmazó talajvíz az altalaj szénsavas meszével került érintkezésbe, az altalajban keletkezett szóda. A szódatartalmú víz a talaj legfinomabb agyagos részecskéit felpuffasztja, nyálkásan szétfolyóvá teszi, s ezáltal — akár a feltalajban, akár pedig az altalajban jött is létre a szóda — a réteg vízetátnemeresztővé válik. A Hortobágyon és környékén három olyan helyet találunk, ahol ez a folyamat a kialakult talajra tipikusan rányomta bélyegét. Ez a három hely ... egész Közép-Európának legrosszabb minőségű területe. A három horpadás, hajdani három vízgyüjtőmedence, északkelet-délnyugati irányban egy vonalon fekszik."

36 Ez a három medence; északon a „Csúnyaföld', középen Egyek határában a „Feketeréf, a déli medence pedig a Nagykunságban levő „Kunkápolnás". A Kárpát-medencében végrehajtott árvízmentesítések, lecsapoiások és a szikesedések közötti összefüggéseket Rohringer Sándor műegyetemi professzor a következőkben foglalta össze: „ 1. A hazai szikek keletkezése az ármentesítések, belvízlevezetések és lecsapoiások idejét jóval megelőző időkre vezethető vissza. 2. Az ármentesítések egymagukban nem javítottak a szikeseken, de nem is fokozták a szikesedést. 3. A belvízrendezések és lecsapoiások a szikesek megjavításának előfeltételei, mert a) a szik lecsapolása, tehát a szikhez való hozzáférés nélkül a szik fizikai és kémiai szerkezetének megváltoztatása nem lehetséges, b) a lecsapoló csatornák tevékeny rész vesznek a szik megjavításában azáltal, hogy a csapadékban oldott sót a vízzel együtt elszállítják, a talajban képződött sziksót a talajvizek lefelé a lecsapoló árkok felé szivárogtatják, tehát ugyancsak kilúgozzák, s ezáltal a talaj szódatartalmát csökkentik, a talaj porozitását a kolloidos részek kimosása által fokozzák, c) lecsapolás nélkül sziket termővé tenni nem lehet, ellenkezőleg, lecsapolás nélkül csak fokozódik a szikesedés. Az Alföld két természetalkotta lecsapoló csatornája a Duna és a Tisza partjai nem szikesek, mert a lecsapolás, vízelvezetés és leszállítás jótékony hatása a szik keletkezését megakadályozta, d) hogy hazánkban annyi a szik, azt nagyobb részében az esés hiányának, de annak is lehet tulajdonítani, hogy a nagy vízszabályozások aránylag későn indultak meg és lassú menetben haladtak, s ma az intenzívebb kultúra idejéig nem volt még fizikai idő sem a szikek megjavítására. Statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a szikes területek terjedelme kereken 60 000 holddal csökkent. Különösen a régebbi vízitársulatok területén fogyatkoztak meg a szikesek. Teljesen tévesnek kell jelezni azt a sokat hangoztatott nézetet, hogy a vízszabályozások fokozták a szikesek terjedelmét, hogy kár a szikest lecsapolni."

37 Ez utóbbi gondolat ma már nem állja meg maradéktalanul a helyét. Természetvédelmi okok bizonyos esetekben a szikesek meghagyását indokolják. Arany Sándor és Rohringer Sándor tehát a szikesedést felszíni okokra vezetik vissza; szerintük a felszíni vizek sótartalma a párolgás miatt halmozódik fel a felszínközeli talajrétegekben. Van más vélemény is. Erdélyi Mihály, a VITUKI tudományos munkatársa —az alföldi artézi kutak fúrási és üzemi adatainak feldolgozása során - arra a következtetésre jutott, hogy az Alföld üledéksorában a mélységi vizek folyamatosan a felszín felé szivárognak, feloldva és a felszínig szállítva a rétegek sótartalmát. Ezek a mélységi vizek utánpótlásukat nagyobbrészt a környező hegyvidék beszivárgó vizeiből kapják, a beszivárgás és a felszíni kilépés között több ezer év telhet el, miután az Alföld peremén kialakult kavics-