Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGY-MEDENCE TÖRTÉNETE

„Tószilibe vízi madársereg, Sütkörödzve száz nyelven csicsereg. Az éhsirály csapong a víz felett, Sírva-ríva keres halkenyeret. " (hortobágyi népköltészet) Az Alföld északkeleti részén, a Tiszapart dünéi és a Hajdúsági löszhát között, déli irányba szélesedő tükörsima vidék terül el. Nem tekinthető zárt tájegységnek, mert határai elmosódnak és beleolvadnak a szomszédos területekbe. Nagyjából azt a területet tekintjük Hortobágynak, mely Tiszalöktől Dévaványáig terjed, s melyet nyugaton a Tisza hordalékkúpja, keleten pedig a Nyírség és a Hajdúság határol. Jellegzetes alföldi táj, melyet az észak-déli irányba lomhán haladó Hortobágy folyó oszt ketté mindkét partján kiterjedt szikes legelőterületekkel. A Tiszától a Körösök felé alig észrevehetően, egyenletesen lejt, s az árvízmentesítések előtt a Tisza nagyvizei az egész völgyet elöntve hömpölyögtek a Berettyó Sárrétje felé. A Tisza és a Berettyó szabályozását, majd töltésezését és a Hortobágy-medence vízrendezését követően az addig mocsaras, lápos terület szárazra került. Az aszályos években egyre sürgetőbben merült fel a terület hatékonyabb hasznosításának kérdése, amit aztán a medence keleti peremén a Keleti-főcsatornával, nyugati peremén pedig a Nyugati-főcsatornával oldottak meg. A Nagyhortobágy teljes területe 140 ezer kh. A HORTOBÁGY-MEDENCE TÖRTÉNETE A Kárpát-medencét kitöltő Pannon tó feltöltésével egyidőben a Hortobágyon az Ös-Sajó és a Hernád végezte a feltöltő munkát.

1 A folyók munkaereje ekkor még igen nagy volt és az Alföldre leérve különösen sok kavicsot raktak le, a Hortobágyon azonban,—főleg az utolsó félmillió évben, — inkább finomszemcsés üledék, - iszap és agyag - rakódott le. A Felső-pleisztocénben a Nyírséget északról és keletről övező területek süllyedni kezdtek. Mivel a süllyedés a beregi területeken nagyobb volt, mint a szatmári síkságon, a Tisza mintegy 25 ezer évvel ezelőtt elhagyta korábbi medrét, — az Ér-Berettyó-völgyet, s előbb nyugatra, majd északnyugatra fordult. Később a Bodrogköznek a beregihez hasonló süllyedése miatt ezt az északnyugati irányt is megváltoztatva előbb délre, majd délnyugatnak indult. Előbb a Hajdúhátság keleti oldalán - minden valószínűség szerint a Kadarcs medrében folyt - majd fokozatosan távolodott egyre nyugatabbra, valószínűleg használta a Hortobágy, majd a Királyér és a Selypes medrét is, míg végül mai helyét foglalta el. Jóformán az egész medencét bebarangolta, s nincs a Hortobágynak egyetlen km

2-e sem, ahol a folyó ne járt volna. Mindezt bizonyítja a számos partidűne képződmény és elhagyott folyómeder, melyet a Hajdúhátságtól nyugatra a Tisza medréig mindenütt megtalálunk. (1. ábra) A sokat kalandozó, hatalmas kanyarulatokat fejlesztő, csekély esésű lomha folyót végül a Jászság süllyedése térítette el a Hortobágytól, s vezette mai helyére.

2 A folyók a síkságra kiérve az ártereken folytatták felszínformáló tevékenységüket. A meder közelében kialakultak a folyóhátak, melyeket még nagy áradások idején sem öntöttek el a folyók. Ezek a folyóhátak mintegy 7 ezer évvel ezelőtt emelkedtek különösen nagyjelentőségre, amikor letelepedési helyet biztosíthattak a területen megjelenő népeknek. Ezekre a folyóhátakra települtek az őskor, a bronzkor népei, a szarmata jazygok, a népvándorlás korának germánjai, a keletről jött hunok és avarok, majd a honfoglaló magyarok is. [2. ábra).