Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
Véleménye szerint . . . vízáradások újabb időben gyakran okoznak kiszámíthatatlan károkat, sokkal gyakrabban, mint amikor még nem szabályozgatták a folyókat. A vízáradások e mind gyakoribb előfordulása a szakférfiak körében megérlelte azon meggyőződést, hogy a szabályozandó folyók csatornáinak kiszámításánál rossz képletek alkalmaztattak. A hydraulika úgy amint ma áll, még nem képes olyan szabályokat adni, melyek szerint a folyókat helyesen szabályozni, a csatornákat helyesen építeni lehetne. 73 " HORVÁTH remélte, hogy munkája eredményét az elkövetkező Duna-szabályozásnál használni tudja majd a szakmai közvélemény. Az elvégzett vízsebességmérésekről szóló összefoglalója egyben akadémiai székfoglaló előadása is volt. Az előadás kézirata egy készülő, de befejezetlenül maradt könyv alapanyaga. A kézirat alapján tekintsük át azokat az eszközöket és módszereket, melyekkel HORVÁTH Ignác és közvetlen segítői - Carl MARCHETTI hajóskapitány, BRAUN Soma mérnök és SPUR István V. éves műegyetemi hallgató — végezték a méréseket. Az előkészületek terén bizonyos mértékig kényszerhelyzetben voltak, mivel a méréseket mindenáron még az árvíz idején el akarták kezdeni (hiszen ilyen magas vízállásra nem számíthattak egyhamar), s ezért felszerelésüket is az akkor éppen hozzáférhető műszerekből és gépekből állították össze. Vállalkozásuk kiadásait a kormány és a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) nagyrészt megtérítette, így az első hetek eltelte után megfelelő műszereket szerezhettek be. A kézirat és annak fényképfelvételei tanúsítják, hogy 1876. márc. 16-án a Duna budapesti szelvényében végzett árvízi méréseihez HORVÁTH Ignác saját konstrukciójú villamos regisztráló berendezést használt. A szóban forgó kéziratból vett (15. ábra) HORVÁTH regisztráló berendezésének kapcsolási vázlatát tünteti fel a szerző leírásával. A szárnyvitorla tengelyére olyan gyűrű van erősítve, melynek egy része szigetelő anyagból van. A gyűrűre felfekvő rugó tehát a vitorla minden fordulatánál fémes érintkezést létesít, és zárja az F elemtől a szárny felfüggesztő kábelén a műszertestbe, és onnan egy jelfogón (relén) át F-hez visszavezető áramkört. Az érintkezés helyén fellépő elektrolízis miatt az elem feszültsége csupán néhány Volt, amennyi éppen elegendő a jelfogó működtetéséhez. Jelfogót működtet az / elem áramkörébe iktatott félmásodperces villamos óra is. A jelfogók egyike a már több sorbakapcsolt elemből álló G-vel jelölt helyi teleptől kiinduló áramkört kapcsolja, amely a közbeiktatott kronográf-kar segítségével a szárnyjeleket rögzíti egy távírógép szalagján; míg a másik jelfogó az L telep áramkörébe iktatott, félmásodperceket író kart működteti, ami a szárnyjelekével párhuzamos szaggatott vonalat eredményez. A távírógép szalagjának lassú, egyenletes továbbítását az N telepről táplált M motor biztosítja. A valóságban HORVÁTH négy-karú kronográfot használt, míg a vázlaton csak kettőt tüntetett fel. A harmadik kar — a szárny áramkörébe iktatott kronoszkóp — a papírszalag harma* Az Akadémia tervezte a kézirat könyv formában történő megjelentetését. A kézirat lektorának, SZILY Kálmánnak véleménye szerint: ,, . . . efféle munkára irodalmunknak határozottan szüksége van. A vízmérések hazánkban mindenfelé meg fognak indíttatni, külön hydrographiai hivatal fog felállítattni, folyammérnökeinknek okvetetlenül szükségük lesz egy oly műre, melyből műszereik leírását, használatuk módját megismerhetik." Az Akadémia HORVÁTH Ignác halálát követően felkérte KLIMM Mihály műegyetemi professzort a mű sajtó alá rendezésére. Sajnos a tervből nem valósult meg semmi, s HORVÁTH elképzelése — miszerint a könyvet kiadós francia nyelvű összefoglalóval kell ellátni, szintúgy csak terv maradt. 75 A tudományos szempontból nemzetközi jelentőségű munka így megint csak eldugva maradt a világ előtt, mint annyi más társa.
