Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

A mérések alatt HORVÁTH egy talajvizsgáló készüléket is működtetett, mert a víz sebességére a meder anyagának érdessége is jelentős hatást gyakorol. A fent leírt készülékegyüttes segítségével bármely időpillanatban meg tudta állapítani, hogy az adott mélységben milyen sebessége van a Dunának, a víz a meder felületén miféle talajon súrlódik, s végül egy szélmérő segítségével számításba vehette a szél befolyását is a víz sebességére. A villamos fordulatjelző berendezések bevezetése forradalmi változást jelentett a vízsebességmérésben. A szárny forgása folyamatosan ellenőrizhetővé vált, és nem kellett a fordulatszámok leolvasása végett a műszert minduntalan kiemelni a vízből. Vizsgáljuk meg azért HORVÁTH professzor munkájának jelentőségét közelebbről. A francia Ch. RITTER főmérnök 1859-ben a Boszporusz-csatornában végzett áramlásméréseinél kísérletezett először elektromos áram használatával.

76 Műszerének minden 100. fordulatát egy galvanométer kitérése jelezte. A kábel azonban nem volt megfelelő, s így kénytelen volt a próbálkozásokkal felhagyni* Az elsőség így az amerikai D. F. HENRYé lett, aki 1867-ben a Nagy Tavak lefolyásának méréséhez használt, a Robinson-féle szélmérőhöz hasonló függőleges tengelyű serleges műszert, amelynek fordulatait egy Morse-gép segítségével regisztrálta.

78 A nagyjelentőségű újítást honfitársa C. HERSCHEL, a szerzőt megelőzve ismertette az európai szakkörökkel (1869)

79

. Ennek a híradásnak köszönhető az első villamos jelzőberendezéssel működő Woltman-szárnynak elkészítése. A műszer bizonyos kerek számú fordulatonkínt adott jelet, a mérés tehát n számú jelnek megfelelő időtartam észlelésévé egyszerűsödött.

80 A dr. AMSLER-LAFFON schaffhauseni (Svájc) tanár műszerészeti műhelyében készült elektromágneses szárny optikai jeleket adott. Az első kísérleteket A. BAUM végezte vele 1 875—1876-ban a Rajnán, a konstanzi hídnál.

81 A prágai német műegyetem tanárát, A. R. HARLACHERt** az Elba folyón 1871 tavaszán végzett vízhozammérései óta foglalkoztatta az a gondolat, hogy villamos csengő segítségével határozza meg az időegységre eső szárnyfordulatok számát. A javaslata szerint akusztikai jeladásra átalakított műszerrel 1876. július 28—29-én végezte az első méréseket kisvíznél.

82 HORVÁTH professzor is Amsler-szárnyat használt a Duna 1876 márciusi árhullámának levonulása során végzett vízhozamméréshez, — legalább negyed évvel korábban mint HARLACHER. Valószínűleg többel is, mert ezt írja: ,, . . . hogy a szárny minden egyes fordulását is megfigyelhessük, Amsler-Laffon felszólításomra a szárny érintkező készülékének (egy rajzban ábrázolt) berendezést adta . . ,"

83 és tovább: ,,Az optikai jelek megfigyelésének nehézségeit beismerve, mi is az akusztikaiakat alkalmaztuk, de más módon, mint azt AMSLER-LAFFON későbben tette; ... a hydrometrikus szárnytól jövő, elszigetelt vezető drótot . . . egy Morseféle színíróhoz vezettük . . ,"

84 * RITTER, Charles (1826—?) a Ponts et Chaussées testület főmérnöke, a török kormány kérésére kiküldött szakértőként végezte méréseit. Ezekről írta 1878. aug. 31-én kelt HARLACHER professzorhoz intézett levelében, hogy „húsz év előtt készíttetett Párizsban elektromos fordulatjelzőjű szárnyat". Tőle származik egyébként a mindenkori vízállás viszonylagos magasságának hidrográdokban való kifejezése és ábrázolása. Ez utóbbit 1893 óta használjuk a napi vízjárási térképeken. ** HARLACHER, Andreas Rudolf (1842—1890). Svájci származású mérnök, aki Zürichben a nagynevű C. CULMANN professzor tanársegédeként kezdte pályáját. 1869-től a prágai német műegyetem tanára volt. 1875-ben az akkor alakított csehországi Hidrográfiai Bizottság hidrometriai osztályának vezetésére kérték fel. A vízsebességmérés műszereinek és módszereinek fejlesztése terén kifejtett tevékenysége, jelentékeny szakirodalmi munkássága, valamint javaslatai alapján a hidrometriai műszerek gyártására szakosodott kempteni Ott céggel való termékeny együttműködése révén nagy nemzetközi tekintélyre tett szert. Nem lehetetlen, hogy zürichi éve alatt HORVÁTH Ignác is megismerkedett vele.