Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

A sebességmérő szárny súrlódási ellenállásának csökkentését és állandóvá tételét gyökere­sen új módon oldotta meg HUSZÁR Imre a Szigetközi Ármentesítő Társulat igazgató főmér­nöke. 59. ábra. Az 1890—1930 közötti évek hazai tervezésű műszertípusai „Berendezés vízsebességmérő szárny fordulatainak fényhatás útján való észlelésére" című 1935-ben bejelentett és 1937. július hó 1-én közzétett 116 528 sz. szabadalmának lényege az, hogy a műszer testében elhelyezett kis izzólámpát körülvevő, a vitorlával együtt forgó köpe­nyen levő furaton fény hatol át, valahányszor az a lámpa elé kerül (60. ábra). A szárnyfor­dulatok az ábrán jelzett tükörrendszer segítségével közvetlenül voltak megszámlálhatok, vagy bármi más módon (pl. fotocella útján) feljegyezhetők. (Az ábrán látható furatok a víz behato­lása ellen kanadabalzsammal vagy üveglappal le voltak zárva.) Az új műszer kialakításának szükségességét HUSZÁR a következőkkel indokolta: „Azon körülmény, hogy a használatban lévő vízsebességmérő szárnyak kis sebességek 2—3—4 cm/s mellett a gyakorlatban nem működnek, arra indított, hogy egy olyan műszert

Next

/
Oldalképek
Tartalom