Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

BEVEZETÉS Jelen munkánk a napjainkban egyre differenciáltabb vízrajzi tudomány legfontosabb, s egyben legklasszikusabb területének, a vízhozam ill. vízsebességmérésnek történeti fejlődésével foglalkozik. A tematika szűkítését indokolta többek között a tárgyalt időszak 1945-ös lezárása, amely sok szempontból a hagyományos hidrometriai tevékenység és szemlélet történeti korszakhatára is, már amennyire időben lezajló folyamatokat egy-egy dátumhoz kötni egyáltalán lehetséges. A tanulmányban számos, már korábban is közismert tényt igyekeztünk rövidebben említeni, s néhány kevésbé közkeletű eseményt pedig kissé részletesebben vizsgáltunk meg. Terjedelmi és egyéb okok miatt sem vállalkozhattunk monografikus feldolgozásra, így munkánk inkább vázlata az adott téma történetének. A tanulmányban szereplő személyek életrajzi adatainak a munka végéVi található rövid összefoglalása a jobb eligazodást, s nem egy esetben méltatlanul elfeledett vízügyi mérnökeink emlékének megőrzését szolgálja. * A bevezetőben szomorú szívvel kell megemlékeznem időközben elhunyt szerzőtársamról, e munka szellemi irányítójáról,dr. Lászlóffy Woldemárról, s megtisztelő kötelességem felhívni a figyelmet ma még illően fel nem dolgozott életművére, mely a magyar hidrológusok legnagyobbjaival Pech Józseffel, Bogdánfy Ödönnel és társaikkal emelte őt egy magasságba. Élete talán legjelentősebb munkájának a Tiszáról írt monográfiának befejezése után kezdett hozzá a hidrometria hazai fejlődéséről írt tanulmányhoz. Vonzódása a vízgazdálkodás történetének részletei iránt, kedves tudományágának, a hidrológiának természetéből fakadt, hiszen a vizekre vonatkozó történeti adatok, adatsorok kritikai vizsgálata során nem nélkülözhető az adott kor műszaki és természettudományos viszonyainak ismerete. Sorozatunk a Vízügyi Történeti Füzetek valamennyi eddig megjelent kiadványának értő lektoraként segítette a sorozat mindenkori szerkesztőjét színvonalas munkák sajtó alá rendezésében. Nemzetközileg is elismert munkássága méltó arra, hogy ma, példaképeket nélkülöző korunkban mércéül szolgáljon a jövő hidrológus nemzedékének. Végezetül köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik munkánkat adatok, anyagok közreadásával vagy más módon segítették, névszerint: Berényi Gáborné, Borosházi Tamásné, Deák A. András, dr. Dóka Klára, dr. Eckhardt Sándorné, Fejér Lászlóné, Fekete Mihály, Hrenkó Pál, dr. Kálniczky László, Ildi Koch (Greifswald), dr. Kóris Kálmán, Kováts Zoltánná, dr. Kő Judit, Dr. Prof. Werner Kresser (Bécs), Dr. Alfred Lechner (Bécs), Lötz Gyula, Marczell Ferenc, Anita McConnell (London), dr. Mészáros Vince, Molnár Éva, Muszkalay László, Pech Lászlóf, dr. Pech Mária,