Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás
keket feldolgozó mezőgazdasági és élelmiszeriparok fejlődése. Ennek ellenére a területen ma már több mint 200 különböző ipari üzem és vállalat működik. Az említett nagyobb üzemek növekvő vízigényüket felszíni vizekből elégítik ki, amelynek mennyisége (beleértve a cukorgyár időszakos vízhasználatát is) meghaladja a napi 60— 80 000 m 3 vízfelhasználást. A kisebb üzemek, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, általában réteg- vagy mélységi vizekből merítik a felhasznált napi 20—30 000 m 3-es vízmennyiséget. (Ennek az ivóvízellátás céljaira való felszabadítása a területi vízkészletgazdálkodás egyik fő feladata.) A fenti vízmennyiség zömmel (90%-ban) természetesen visszakerül a terület vízkészletébe, de olyan szennyezett állapotban, hogy már a fennmaradó vízkészlet további hasznosítását is veszélyezteti. Az ipari üzemek vezetésében az 1960-as évekig, mint általában, területünkön is alig érvényesültek a vízgazdálkodás szempontjai. Sem a kevesebb vizet igénylő technológiák bevezetésében, sem a víz ismételt felhasználásában nem voltak kellőképpen érdekelve. De nem volt része a technológiának a felhasznált víz tisztítása sem, hiszen nagyobb részt korábban bevezetett, megszokott, vagy kritika nélkül átvett technológiákról volt szó, és az ipargazdaság gyakorlata sem szabadult még meg a régi tőkés szemlélet tehertételeitől. Az egyes vállalatok csak üzemük közvetlen érdekeit, a termelés gazdaságosságát nézték — és nézik gyakran még ma is. Ezért találták „olcsóbbnak" a szennyvíz-bírság ellenére is, egészen 1970-ig, ha a vizet tisztítatlanul bocsátják a befogadóba, mint ha szennyvíztisztító műveket építenének. A kormány által újabban életbeléptetett jobb szabályozókkal — a progresszív bírságolással — lehetett csak érthetővé és mérhetővé tenni, hogy a helyi szennyezések egyre szélesebb körökben gyűrűző kártételei, melyek a víz előtisztításának kényszerével sok más üzem technológiáját terhelik (termelését drágítják, a termékek minőségét rontják stb.) és így végeredményben — népgazdasági szinten, — sokkal nagyobb károkat okozhatnak, mint amenynyibe az egyes üzemek szennyvizének tisztítása kerülne . . . A vízminőségvédelem és a vízszennyezés megfékezésének feladatai — különösen az ipari vízszennyezés, mint a legfenyegetőbb környezetszennyezés korlátozása — hazánkban az 1960—1970-es évek fordulóján kerültek előtérbe. A kormányzat átgondolt intézkedései területünkön is eredményesnek bizonyultak és ha máról holnapra megszüntetni nem is tudták, de mindenesetre lényegesen lefékezték a környezetszennyezés egyre veszélyesebbé váló folyamatát. A jövőt tekintve döntő jelentőségű, hogy az 1969. évi kormányhatározat szerint ipari üzemeket csak olyan helyen szabad telepíteni, ahol az üzem vízellátása és a kibocsátott szennyvíz tisztítása és elhelyezése minden más vízfelhasználó károsodása nélkül biztosítható. A középtiszavidéki iparfejlesztésben ennek hatására érvényesülő strukturális és területfejlesztési változásokat egyrészt a helyi termékek feldolgozására alapított, másrészt a vízbeszerzési lehetőségekkel, illetve a vízkészlet korlátaival egyaránt számoló racionális ipartelepítés jelzi: az V. ötéves terv területünkön már a szerényebb vízigényű és a befogadókat kevésbé szennyező mezőgazdasági és élelmiszeripar fejlesztését irányozza el. Erről az örvendetes színvonal-emelkedésről tanúskodik a 30. sz. táblázat. A korábbiakhoz viszonyítva kedvező, hogy a szennyvíztisztító kapacitás — napi 12 000 m 3-rel való növelése — már legalább megközelítően lépést tart a jelzett vízigény-növekedéssel. Az üzemi vízhasználat alakulásának tervszámai és az elmúlt tervidőszak tényszámai alapján azonban megállapítható, hogy a vízhasználati díj bevezetése területünkön sem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket — sem a vízzel takarékoskodó technológiák, sem az ismételt vízfelhasználás vonatkozásában. (Az utóbbi abszolút mértékben növekedett ugyan, de aránya nem érte el a tervezettet.) Kevésbé kedvezőtlen viszont a terület ipari vízhasználatának általános eltérése a teiv előirányzataitól :
