Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása
3. sz. táblázlat A közép-tiszavidéki társulatok által az 1941. évi belvízvédekezésnél üzemeltetett szállítható szivattyúk száma és teljesítménye A szállítható szivattyúk száma Sorés teljesítménye SorA társulat neve szám A társulat neve Társulati Bérelt db m 3 /s db m 3 /s 1. Heves—Szolnok—Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat 3 0,7 — — 2. Kecske—Kecskeméti Tiszai Ármentesítő Társulat — — 2 0,5 3. Középtiszai Ármentesítő Társulat 17 3,1 3 4,5 4. Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 3 0,7 3 0,9 5. Mezőtúr—Mesterszállási Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1 ism — — 6. Tisza—Köröszugi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1 0,3 — — 7. Aiícsi—Tenyő—Kengyeli Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat — — — — 8. Szolnok—Zagy varékas—Újszászi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 3 0,05 — — 9. Gerje—Perje Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1 ism 1 0,1 10. Alsó-Tarnavölgyi Vízitársulat — — — — Összesen : 29 4,85 14 6,0 Mindösszesen : 43 db 10,85 m 3 /s teljesítménnyel függőleges tengelyű, propeller-lapátos csőszivattyúk, amelyek egy- vagy két lépcsőben voltak üzemeltethetők. Ezeket az állandó alapon, vagy akár egyszerű állványzaton néhány ember erejével, a legrövidebb idő alatt munkába lehetett állítani; 3—3,5 m emelési magasság mellett 300—500 l/s teljesítménnyel dolgoztak s hajtásukhoz elegendő volt a 10 LE-s traktor. (A Kienitz-szivattyúk a felszabadulás után is sokáig használatban voltak, főleg a belvízcsatornákból való öntözésnél, de egyes belvízrendszerekben még ma is találkozhatunk velük.) Az 1940-es évek első három évében a rendkívüli ár- és belvizek által okozott károk és a belvízvédekezéssel kapcsolatos kiadások együttes összegét országosan 450 millió pengőre becsülték. A Közép-Tiszavidék vízitársulatai az egyre súlyosbodó háborús terhek miatt csak saját bevételeikre támaszkodva (az állami támogatás már 1943ban megszűnt), egyre korlátozottabb anyagi-műszaki lehetőségek között, létszámhiánnyal is küzködve — 1944 júniusáig tudtak folyamatosan dolgozni. A rendszeres munka ezután — az ország gazdasági, ipari és közlekedési központjait érő erősödő légitámadások miatt, valamint a határokhoz közeledő front eseményei, miatt — lehetetlenné vált. A Földművelésügyi Minisztérium 1944. szeptemberében kelt kiürítési rendelete pedig a Közép-Tiszavidék vízügyi hivatalait és társulatait is az irat- és tervtárak, felszerelések valamint az értékesebb építési anyagok elszállítására kötelezte. 11
