Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.1. Az átvágásoktól a folyószabályozásig - 2.1.1. A munkálatok kezdetei

Ezzel eljutottunk az átvágások sorrendjének a kérdéséhez. Paleocapa elsőnek és legfontosabbnak a Hortobágy fokát (és a körülötte levő fokokat) elzáró és a Huszár Mátyás nyomán javasolt dob—urkomi töltés építésével egybekapcsolt, azzal egyidejűleg és párhuzamosan kiásandó dob—szederkényi átvágást tekintette. (Ez ugyanis egyúttal a Sajó-torkolat megigazítását is célozta.) Utána a következő sorrendet ajánlotta: a) a 11. szegedi, b) a 10. csongrádi, c) a 7—8. Cibakháza körüli, d) a 3—4 nagykörűi és e) a 2. kőtel9. ábra. Paleocapa Péter, Lombardia építészeti igazgatója, a Tisza-szabályozás tervének felülvizsgálatára meghívott szakértő ki átmetszést. A következő év(ek)re hagyta volna: a 9. sz. alpári (I—II), az 5. sz. fokorui és a 6. sz. szolnoki (I—II) átmetszéseket. Ez a kiosztás két dolgot mutat: Paleocapa ügyelt arra, hogy az egyidejűleg megkezdendő átvágások ne legyenek közeli, egymás alatt fekvő átvágások; az a tény viszont, hogy ezeket már a következő esztendőben kiásta volna, arra vall, hogy egyáltalán nem ismerte a talajviszonyokat, hiszen az egyetlen éves eltolódás a meder kialakulása szempontjából gyakorlatilag semmit sem jelentett.)

42

^