Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.1. Az átvágásoktól a folyószabályozásig - 2.1.3. Az átvágások anyamederré fejlesztése — és a további mederszabályozási munkák
3. Kisvízi szabályozás — a hajózás érdekében (1904-től). A Közép-Tisza szabályozási munkálatainak a rövid áttekintéséből kitűnik, hogy a Tisza-szabályozás tipikus problémái ezen az erősen kanyargós folyószakaszon különösen élesen jelentkeztek. Az átvágások kialakításának nehézségei miatt itt változott és változik ma is a legszeszélyesebben a töltések egymás közti távolsága: hol kiszélesedik, hol pedig összeszűkül a hullámtér. Az 1891-től megszüntetett 12 kiszélesedésnek csaknem a fele (5) ezen a viszonylag rövid szakaszon található és ugyanitt van a 21 legveszélyesebb hullámtéri szűkület közül 10 ma is. A közép-tiszai hullámtér szélességét a töltések beljebb helyezésével az alábbi helyeken, években és mértékben csökkentették: 661 5. sz. táblázat Sorszám A töltésáthelyezés helye ill. végrehajtója éve Az érintett folyószakasz fkm A hullámtérből kiiktatott terület 1. Cserőköz (Sulymos) bp. 1914 415—418 fkm 778,5 ha 2. T.Bura (Hevesi Társ.) jp. ? 415—418 fkm 600 ha 3. Fegyvernek (Alsórét) bp. 1925 360—368 fkm 2260 ha 4. Alcsi—Tenyő—Kengyel bp. 1904— 323—341 fkm 4240 ha 5. Tisza—Köröszug bp. 1894—95 242—262 fkm 7690 ha A legszűkebb közép-tiszai hullámtér-szakaszok 6. sz. táblázat SorA s z ü k ü I e t Átlagos Legkisebb SorÁtlagos Megjegyzés szám Megjegyzés szám helye, fkm hossza, km töltéstávolság, m 1. 444,3—442,8 1,8 km 900 m 800 m 2. 412,3—409,9 2,4 km 700 m 600 m 3. 402,3—398,5 3,8 km 750—800 m 600 m 4. 370,8—363,9 6,9 km 800 m 660 m 5. 351,0—348,8 1,2 km 600 m 460 m 6. 345,7—345,1 0,6 km 830 m 620 m Tiszapüspöki 7. 319,5—317,0 2,5 km 700 m 550 m Tiszavárkony 8. 317,0—313,2 3,8 km 720 m 350 m Vezseny jp. magaspart 9. 282,3—273,5 8,8 km 600 m 550 m 10. 268,0—266,4 1,6 km 550 m 500 m Tiszaug A töltésvonalozás e kétirányú szabálytalanságainak — és azok következményeinek — a legismertebb és legkirívóbb példája a hírhedt sulyi töltéssarok és a süly—kőtelki kiszélesedés (öblözet), ahol a szabályozás óta bekövetkezett jelentős mederváltozások ellenére a töltés megmaradt az 1859ben kitűzött helyén. A Bura felöl DNY-i irányban érkező meder a 390 fkm-nél ÉNY—NY-i irányba hajlik és a sajfoki hajtűkanyarnál derékszögnél is hegyesebb szögben fordul D-, majd újabb 90°-os fordulattal K (utóbb DK-, majd D-) felé. A 385,5 fkm mellett, Sülynél a töltés ugyancsak derékszögben eltávolodik a medertől és a 72 II átvágással lemetszett régi kanyar ívét befogadva mintegy 4,5 km-es kiöblösödést okoz. Az említett ponton, a töltés előtt, kb. a 383 fkm táján, az árvízi sodor iránya pontosan merőlegesen metszi (a sajfoki kanyar alsó ívében) az anyamedret. (A felső ívben a két sodorvonal valamelyest „kedvezőbb" szögben hajlik egymáshoz.) Súlyosbítja a helyzetet, hogy az öblözet ill. kiszélesedés alatt, a 371 fkm táján, veszélyes szűkület következik, amely az árhullámok megzavart áramlási viszonyainak hatását visszaduzzasztással is tetézi. (Lásd a 11. ábrát.)
