Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.1. Az átvágásoktól a folyószabályozásig - 2.1.1. A munkálatok kezdetei

1891 — 1907. közötti rendszeres munkálatok során fejeződött be, sőt egyes átvágások esetében még 1907. után is tartott. Ai átvágások kiásásában, mint láttuk több szakasz különböztethető meg: az 1846—1847. és 1851-—1854. évek a munkakezdés lendületével indultak, ezt követte az 1855. és 18Ó0. évi felülvizsgálatok, illetve az államkölcsön és az 1863-as ínségakció javára írható két fellendülés 1856—-1858 és 1863— 1866. között, amikoris az utolsó átvágásokat is megnyitották. A nagyobb részt kellően nem fejlődő átvágások bővítésének, kotrással való fejlesztésének megkezdése, ill. a munka egyes szakaszai hasonlóképpen egy-egy pusztító árvízhez és a mederfejlődés ezt követő felülvizsgálatához kapcsolódnak. A kezdet a minden korábbit felülmúló 1855. évi árvízre vezethető vissza. A munkálatok első 1855. évi felülvizsgálata után a Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség már 1856-ban szerződést kötött egy kotró-vállalkozóval, A. Masjonnal (a DDSG felügyelőjével) majd utódával, V. Teasdeallel, a tiszai átvágások kotrására. Ez a szerződés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a monopolhelyzetben levő vállalkozó csak befektetett tőkéjének (sokszoros!) megtérülésével törődött, sem a munka mennyiségének, sem gyorsaságának növelésében, színvonalának emelésében nem volt érdekelve. (Igen jellemző, hogy Masjon 1856-ban mindössze két 16 LE-s kis kotrót állított üzembe, akkor, amikor a Vásárhelyi-terv 1846-os előirányzata is négy, mintegy kétszerakkora, tehát összesen nyolcszorakkora teljesítményű kotró volt!) „Közreműködése" így nem játszott lényeges szerepet az átvágá10. ábra. Példa a nehezen fejlődő hosszabb átmetszésekre: a 74. sz. nagykörűi alsó átvágás hossz-szelvénye, a kialakítás fázisainak feltüntetésével (1851—1871) sok fejlesztésében, annál nagyobbat viszont az e célra biztosított költségvetési összegek felhasználásában.

44 E korai kotrások tényleges szerepét jól mutatja a nagykörűi alsó (74. sz.) átvágás fejlődését ismertető 10. sz. ábra. Az 1856-ban kiásott, majd 1858-ban a kisvízig lemélyített átvágásban az 1860/1861. évi, néhány rövid szakaszra: a teljes hossz alig 1/5-ére korlátozódó kotrás kevesebb földmennyiséget távolított el, mint amennyi az 1860—1865. évi természetes elmosás évi átlaga volt.

45