Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.1. Az átvágásoktól a folyószabályozásig - 2.1.1. A munkálatok kezdetei
1850 után, mint említettük, a szabályozási munkálatok nemcsak új keretek között folytak tovább, hanem egy új munkaterv alapján is, amelyet „Herrich-féle terv"-ként ismerünk. 40 Érdemes közelebbről megnézni, hogy mit jelentett a Közép-Tiszán ez a kissé ködösen megfogalmazott és csak későbbi közleményekből ismert terv, és hogyan is viszonyult valójában a korábbi tervekhez: a Vásárhelyi-féle tervhez, Paleocapa „Véleményéhez" és Keczkés munkatervéhez . . . A közép-tiszai átvágások Vásárhelyi tervében, Paleocapa véleményében és a későbbi munkatervekben A korábbi történeti munkák csak általánosságban foglalkoztak Vásárhelyi tervével, Paleocapa véleményével és a velük kapcsolatos viták „kompromisszumos" megoldásával. Konkrétabb és részletesebb bemutatásra csak egy-egy szűkebb terület monográfiája vállalkozhat. Mi sem térhetünk ki ez elől, mert csak az ilyen megközelítésből derül ki, milyen nehéz lehetett akkor az érdekelteknek felismerni a két terv elvi eltéréseit és állást foglalni — általánosságban és a részletek tekintetében egyaránt. Vásárhelyi terve, mint ismeretes a Közép-Tiszán, az örvénytől—Alpárig terjedő VI. Vízszerkezetben, 14 átvágást javasolt (67—80. sz.). (A VI. és VII. vízszerkezet határán ajánlott 81—82. átvágás a gyakorlatban is és az ismertetésekben is elsikkadt.) A 14 közül egy, a 79-es, mint látni fogjuk, nem valósult meg (egyébként ezt ugyancsak nem szokták emlegetni), három másik, kettős átvágást viszont külön-külön tartunk zámon. (Ilyen értelemben szoktak 16 átvágásról is beszélni.) 41 Paleocapa „Véleményében" ugyanezen a szakaszon 8 (2—9-ig) számozott ill. 10 tényleges átvágást találunk. Kettő közülük (a 6. és a 9.) ugyanis szintén kettős átvágás. (Az utóbbit ma 80[ n sz. ugi átvágásként ismerjük.) 42 Érdemes ezeket a Paleocapa-féle átvágásokat egyenként megnézni: 2- es számmal javasolja a Vásárhelyi-féle 72r-es sz. kőtelki felső átmetszést, amelynek irányát azonban a 72u elhagyása miatt kissé megváltoztatja. (A 72(-es létesítése körül valóban alig lehetett vita, hiszen a lefűződében levő kanyar nyakában már évtizedek óta egy árvízi „átal-járót" tartottak fenn. Az ellenzett 72[[ sz. átvágást viszont nagyrészt a kőtelki háton keresztül kellett kiásni, és azt a Vásárhelyi-terv is csak a kettős átvágással elérhető jelentős (és együttes) mederrövidüléssel tudta elfogadhatóvá tenni. Kezdetben nem is ásták ki, csak Pasetti javaslatára 1858-ban került rá sor. Paleocapa véleménye azonban beigazolódott: a rendkívül költséges átvágást sokáig emlegették a rosszul fejlődő átvágások jellegzetes példájaként.) 3— 4-es jelzéssel és részletes indokolással (106—109. p.) ajánlja a két nagykörűi (73— 74. sz.) átvágást, amelyeket, bár az utóbbi egy darabon a település szigetének magaslatát metszi, nemcsak szükségesnek, de jól kitűzöttnek is tart ... A véleményalkotás nehézségeire jellemző, hogy míg az előbbi a legkorábbi (1847—1851) és a gyorsan fejlődő átvágások közé tartozik, az utóbbi (1856—) kialakításának nehézségei a kőtelkiével (72n) vetekszenek. (Érdekes ,hogy Paleocapa itt az árvízi kitörések helyének (fokainak) elzárását célzó — mégpedig közeli és párhuzamos! — gátakra is kitér, s azok helyét is kijelöli.) 5—6-os számmal javasolja a fokorui (76-os) és a szolnoki (77r-n sz.) átmetszéseket, amelyek ugyancsak alig lehettek vitásak: az előbbi már a kanyar túlfejlettsége miatt is, az utóbbiak pedig a szolnoki (Zagyva- és Millér-torkolati) szakasz lefolyási viszonyainak javítása érdekében valóban nélkülözhetetlenek voltak. (Egy pillantás a térképre meggyőz arról, hogy valamennyit — az utóbbi hosszúsága ellenére is — meg kellett valósítani. Legfeljebb az vitatható, hogy a Miller (régi) torkolati szakaszának felhasználása nem lett volna esetleg gazdaságosabb, gyorsabb és így eredményesebb is.)
