Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.2 A Tisza jobb part (A Jászság)

Mielőtt azonban a Közép-Tisza-vidék egyéb területein is áttekintenénk az ősi ártéri gazdálkodás késői nyomait: XVIII. századi újjáéledését és XIX. századi visszaszorulását, vessünk egy pillantást Kisér és környéke, ill. a Jászság későbbi ármentesítési munkálataira is. Az eddig ismertetett korai gátak méreteit illetően is érdekes az az 1825. évi terv, mely e gátak továbbfejlesztését és újabb területek ármentesítését célozta: Tóth András kerületi mérnök munkája — „A Jász Kiséri Rétségnek a Tisza ki öntéseitől leendő meg oltalmazására javallott Gátaknak rajzolatja." A meglevő szakaszokhoz csatlakozó terv méreteiből következtethetünk a korai gátak méreteire is: koronaszélessége 9' (~ 2,8 m) árvíz feletti biztonsági magassága 1', a gát magassága pedig — a terepviszonyoktól függően —3' —6' 8" között volt.* A kiséri határ keleti részeinek mentesítését célzó terv három töltésszakasz építését javasolta: 1, a Büt-gát végétől a sülyi határig terjedő 1875 öl hosszú gátat, 2. a sülyi határtól a ,,Kürthi Háromasig" (hármashatárig) terjedő 2252 öles szakaszt, és végül 3. a ,,Kürthi Háromastól" a Szárcsás-gátig terjedő szakaszt 1735 öl hosszúságban.* Bár a Tóth-féle terv csak részben valósult meg, a kisériek az idők folyamán — az 1777—1846 közötti mintegy háromnegyed évszázad alatt — újabb gátszakaszokat építettek a Tisza növekvő árvizei ellen, s így a rendszeres ármentesítési munkálatok megkezdéséig mintegy 17 km-nyi összefüggő helyi védvonalat alakítottak ki. Ezeknek a töltés-szakaszoknak az adatait a rendszeres munkálatok végrehajtása előtti utolsó nagy Tisza-árvíz, az 1855. évi rendkívüli árvíz térképéről olvashatjuk le: 1. A Mettzenzéfi-gát és Ludas-gát (Büt-gát) együtt 3,0 km 2. Fövenyes-gát 3,5 km 3. Sárga-gát (északi végével együtt) 2,7 km 4. Hosszú-gát 1,5 km 5. Jakab-gát 1,0 km 6. Mézes-éri gát 0,5 km 7. Dombai gát 0,8 km 8. Csurgók gátja (a Horgas-ér mentén) 2,5 km 9. Szárcsás-gát 1,5 km összesen: 17,0 km Ezek a gátak azonban — hasonlóan a rendszeres munkálatok keretében addig emelt töltésekhez — 1855-ben elégtelennek bizonyultak a korábbi maximumokat meghaladó rendkívüli árvízzel szemben: a kiáradt víz megkerülte és részben meghágta azokat, s a kisériek csak rögtönzött gátakkal tudták megvédeni városuk egy részét az árvízzel szemben. Hasonló fejlődést tapasztalhatunk Ladány ármentesítése terén is. Itt is már 1777-ben állt, mint láttuk, a falu, ill. a Jászság határán és a Miller árterének vonalán két magaspart között emelt mintegy 15 km hosszú, nyomaiban máig is felismerhető védvonal. Ez azonban már a századfordulón sem bizonyult elegendőnek: az árvíz 1799-ben, 1812-ben és 1830-ban, majd 1842-ben ismételten megkerülte a töltést és DK-felől fenyegette a falu belsőségeit. Ennek elhárítására kellett a ladányiaknak a község védelmére egy keleti, és a Zagyva árvizei ellen pedig egy déli körgátat építeniük. Mindkettő nyomai ma is láthatók s a határelnevezések is őrzik emléküket („Pünkösdigát", ,,Töltésentúli dűlő"). * 1 láb (') = 31,6 cm; 1 hüvelyk (") = 2,62 cm; 1 öl (°) = 1,896 m. '* Mindebbe nincsen beleszámítva a különböző ereken, vízfolyásokon emelt 6 mederelzáró gát.