Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.2 A Tisza jobb part (A Jászság)
Az 1830-as rendkívüli árvíz során különösen jelentős töltésépítési és fejlesztési munkákra került sor területünkön is, s — Huszár Mátyás leírása alapján — nagyrészt magának az árvíznek a lefolyását is ismerjük. Az 1830, évi árvíz nemcsak hatásával, de méretei és sajátosságai révén is emlékezetessé vált. Elsősorban a Közép-Tiszavidéket, valamint a Körös-völgy alsó és középső részét sújtotta az itt okozott, addig nem ismert — csak 48 évvel korábban megközelítő szintű — árvízi maximumokkal. Az árhullámot a Tisza jobb oldali mellékfolyóinak (Bodrog, Sajó, Hernád stb.) árvizei indították el, amelyeket a Tisza gátolatlan medre nem tudott levezetni s azok a Tokaj alatti fokokon —- Rakamaztól T. Dobig — kitörve, s a Nyírség kisebb vizeinek áradásával erősítve, a Tiszántúl középső részén lezúdulva, növelték rendkívülivé a Hortobágy— Berettyó és a Körösök áradását. Vagyis az árvíz Tokajtól lefelé a torkolatig nemcsak a Tisza közvetlen völgyét öntötte el, hanem a Hortobágyot, Hajdúságot és a Kunság K— DK-i részeit: K felé Nánás és Szoboszló, Ny felé pedig Madaras, Karcag és Kisújszállás határáig, E határok közötti széles sávon olyan hatalmas víztömeg zúdult le, hogy a terület erei, vízfolyásai a helyenként 500 m-t is meghaladó völgyeikben sem voltak képesek azt levezetni. A Sárrétek mocsarait pedig, ahol mintegy 10 lábnyi magasságú nád tenyészett, a nádasokat 3—4 lábbal meghaladó (tehát összesen 13—14 lábnyi) víz borította. Ez a hatalmas víztömeg sodorta el a Zádor-híd 4 boltívét, mosta el a karcagi szőlők keleti részeit és döntött ; romba a város szélén 60 házat. A város teljes elöntését csak a sebtében húzott mintegy 1000 ölnyi gát akadályozta meg, egyben elzárva azokat a mélyedéseket is, amelyeken keresztül a víz Kunhegyes, Kenderes és Kisújszállás (északi) határába is áthúzódhatott volna, ezzel K felől töltve fel a Mirhó-gáttal védett öblözeteket, ill. laposokat. Ugyancsak e területnek a védelmére Karcag és Kisújszállás a két helységet összekötő úttöltést, a Kara János-gátat, egyesült erővel — két oldalról kiindulva — teljes 4000 öl hosszúságban és teljes szélességében 5 lábbal (1,5 m-rel!) megemelve árvédelmi gáttá építette ki. A kisújszállásiak pedig megépítették a fenti gáthoz csatlakozóan, a város DK—D-i határát védő gátat, a nagykerti szőlőktől egészen a túrkevi és a kabai csárdáig. A következő szakaszt a túrkevi határban a várostól D-re levő Lőrinc-halom magaslatáig a keviek, azon túl pedig a mesterszállási határig a mezőtúriak építették ki, amivel legalább a város Ny-i határának szántóit sikerült megmenteniök, bár minden erőfeszítésük ellenére — elsősorban a fakadó víz miatt — magában a városban is 152 ház omlott össze. Ez az árvíz nem csupán történeti érdekesség, s nem is csak azt mutatja, hogy veszély esetén mire — szinte emberfeletti teljesítményekre! — volt képes, már másfél évszázaddal ezelőtt a Kunság közereje, hanem rendkívül fontos adalék a terület ősi vízrajzi-vízgazdálkodási viszonyainak, adottságainak megismeréséhez is. Márpedig ez is szükséges területünk vízgazdálkodásának reális fejlesztéséhez; az egész Közép-Tiszavidék regionális fejlesztési tervének egzakt, mindenre kiterjedően körültekintő és gondos megalapozásához. \ 3.4.2 A Tisza jobb part (A Jászság) A Közép-Tiszavidék jobb parti területein végzett első nagyobb és úttörő jelentőségű vízimunkálatok ugyancsak az itteni szabad kerület, a Jászság közerejének aktivitására vezethetők vissza. És itt is ugyanúgy megtalálhatók a folyó menti gátak is, mint a helyi határtöltések. A kezdeményezések itt talán még korábbi időkre vezethetők vissza, hiszen a kisériek már 1715ben panaszt tettek a jász-kun kapitánynál az elszenvedett vízkárok miatt. Mindez érthető, ha arra gondolunk, hogy e területek népesebbek voltak, mint a töröktatár és rácdúlta Kunság, s gazdaságilag is kedvezőbb helyzetben vészelték át mind a török hódoltság, mind a Rákóczi-szabadságharc idejét, mint a testvér kerületek. A Nagykunság vízépítési kezdeményezéseinél nem kevésbé figyelemreés elismerésre méltóak a Jászság területén végzett korai munkálatok sem. Már a korábbi vízépítéstörténeti munkák is tudtak ugyan a Jászság területén végzett helyi jellegű ármentesítésekről, elsősorban a Pély és Kisér határában épített töltésekről, de azok méreteiről, Ladány, Alsó-Szentgyörgy
